Börtönsziget újrazárva – totális covidpolitikával küzdenek az ausztrálok a vírus ellen

Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban

Az ausztrál járványügyi intézkedések szigoráról az év elején az is értesült, aki nem akart, a föld minden szegletén. Nem véletlenül: a canberrai kormány Novak Đoković szerb teniszező vízumügyével és kitoloncolásával példát statuált, megmutatta, hogy senki sem állhat a törvények fölött – és ezzel felhívta a nemzetközi figyelmet. A botránynak azonban korántsem az az általános olvasata, amit Scott Morrison miniszterelnök szeretne. Az oltatlan sztárteniszező vízumának bevonásával a kabinet azt demonstrálta, hogy felelős és cselekvőképes, következetesen és személyválogatás nélkül mindenkin érvényesíti az ország karanténszabályait a közegészségügy érdekében, ám az ausztrálok emlékeznek még, hogy az elmúlt hónapokban voltak azért kiskapuk a járványügyi záron. A mostani szigor inkább annak szól, hogy közeleg a májusra tervezett parlamenti választás, és a felmérésekben rosszul álló Morrison-kormánynak égető szüksége van népszerűsége növelésére.

A kettős mérce engedése – azaz hogy Đoković beléphet oltás nélkül Ausztrália területére, az ausztrál állampolgárokra viszont még oltással is kéthetes karantén vár hazatérésük esetén – óriási erkölcsi-politikai károkat okozott volna a kormánynak, ezért látva a hazai közvélemény kezdeti felháborodását a kivételezésen, a bírói döntés ellenére saját hatáskörben beavatkozott. A Đoković-ügy tehát nemcsak a jogról, az ausztrál járványügyi szabályok érvényesítéséről szól, de legalább annyira a politikáról is.

Drakón kedvenc kontinense

2020-ban a kormány szinte azonnal drákói szigorral reagált a koronavírus megjelenésére. Ezzel Ausztrália egyike lett annak a mintegy tucatnyi államnak, amely a zéró tolerancia politikáját követte a járványkezelésben. Ez a politika azonnali, radikális hatósági lépések sorozatát jelenti: határlezárás, tömeges tesztelés, a fertőzési lánc felgöngyölítése és kiterjedt kontaktkutatás, kijárási korlátozás, kötelező izoláció. Lényege pedig az, hogy sokkterápiával még a járvány kirobbanása előtt lokalizálják a vírusgócot, megállítják a betegség terjedését abban a reményben, hogy így a veszély elmúltával a gazdaság és a társadalmi kapcsolatok gyorsan vissza tudnak állni a rendes kerékvágásba.

Éppen két évvel ezelőtt, 2020. január 25-én mutatták ki először egy ausztrál állampolgár szervezetében a vírust, a hatóságok márciusban a külföldiek előtt lezárták a határokat. Ma a külföldről hazatérő, át nem oltott vagy negatív pcr-teszt-eredménnyel nem rendelkező állampolgáraiknak kéthetes kötelező karantént írnak elő – az állam hoteleket bérelt ki erre a célra. Nemcsak a külső határok zárultak le azonban, hanem a szövetségi államok közöttiek is, hogy a járvány terjedését zsilipszerűen tudják korlátozni – nemcsak a be-, de a kiutazást is csak halaszthatatlan fontosságú utak esetében engedélyezték. A kötelező távolságtartás, a nem létszükségleti árukat forgalmazó boltok bezárása, a vendéglátóipari egységek működésének korlátozása csak a kezdet volt. 2020 júliusában a második hullám epicentrumának számító Victoria államban teljes lezárást rendeltek el, ami négy hónapig elhúzódott. Szintén 2020 telén a szomszédos Új-Dél-Wales állam kormányzata is hasonlóan drasztikus módszert vezetett be a delta variáns terjedésének megállítására.

Az oltási kampány kicsit későn, 2021 februárjában kezdődött, a tervezettnél kisebb mennyiséggel, mára azonban a felnőtt lakosság 92 százaléka már legalább két vakcinát kapott. A védekezési stratégia megkérdőjelezhetetlen eredményeket hozott: a járvány elmúlt két évében csupán 2500 ausztrál állampolgár vesztette életét a covid és szövődményei következtében – természetesen egy ember halála is túl sok, de lakosságarányosan ez nagyon figyelemreméltó adat. A radikális korlátozások miatt azonban jelentősen romlott az életminőség, megnőtt a mentális megbetegedések száma, emberek tömegei veszítették el állásukat. Az egészségügyi kapacitások járványügyi célokra való átcsoportosítása miatt rengeteg szűrő­vizsgálat, előjegyzett műtét maradt el, az ebből fakadó halálozások és megbetegedések száma jelentős, és nem utolsósorban a termelési kimaradások miatt három évtized után újra recesszió állt be a gazdaságban.

A járványügyi Nagy Testvér figyel

Amikor emberek milliói élnek huzamos ideig abban a valóságban, hogy a korlátozások miatt elveszítik állásukat és ezzel egzisztenciájukat, a szigorítások miatt hónapokig nem látják rokonaikat, barátaik temetésére nem mehetnek el, a határzárak miatt hónapokra külföldön vagy a szomszédos szövetségi államban rekednek, az óhatatlanul társadalmi feszültségekhez vezet. Ausztráliában ez a feszültség már kritikus mértékű. Nemcsak ennek az életminőségnek a hosszú távú fenntarthatatlansága, de az áldozathozatal nem elégséges igazoltsága miatt sem.

„Nagyon sok járványügyi szakember mondja ma már, hogy a kormány túlreagálta a helyzetet. Az időskorúak veszélyeztetettsége miatt egész társadalmakat korlátoznak aránytalan intézkedésekkel” – fogalmaz lapunknak James Allan ausztrál alkotmányjogász, a Queenslandi Egyetem professzora. Úgy látja, az elharapódzó járványügyi pánik miatt sokan nem vesznek észre még egy veszélyt: ugyan a koronavírus veszélyes, de nem olyan pusztító kór, mint amilyen például a pestis volt, a jelenségre adott válasz azonban olyan mértékű, hogy szerinte a védekezés indokával elveszik tőlük a szabadságukat. Az egészségügyi bürokraták a választott parlamentek fölött hoznak döntéseket, az emberek pedig önként mondanak le szabadságjogaik egy részéről a biztonság érdekében – húzza alá.

Dél-Ausztrália szövetségi államban kifejlesztettek egy applikációt, amelyet minden külföldről hazatérő, oltott, ezért saját otthonában karanténba kerülő személynek kötelezően alkalmaznia kell: ha a rendőrség kéri, az illetőnek tizenöt percen belül fotót kell küldenie magáról a karantén helyéről, hogy igazolja magát. A külföldről hazatérő, nem oltott állampolgárok számára kötelező karantén biztosítására az állam hotelek bérlése helyett zárt karanténközpontokat hozott létre, a tizennégy napi megfigyelés alá vett, fertőzésgyanús személyeket addig tartják itt, amíg negatív tesztet nem produkálnak. Victoria szövetségi államban az is megtörtént már, hogy a helyi egészségügyi hatóságok kérésére ideiglenesen felfüggesztették a parlament működését, mondván: a tömegrendezvények fertőzési kockázatot jelentenek – márpedig a parlamenti ülések ilyenek. A kijárási tilalom bevezetése, a katonaság utcára vezénylése ennek betartatására, a tüntetések betiltása, a rendelkezéseket be nem tartó állampolgárok súlyos pénzbírságra ítélése olyan hatósági eszközök, amelyek létjogosultsága társadalmi vita tárgya.

Emberi jog kontra emberi élet

Azt, hogy egy angolszász liberális demokrácia járványügyi intézkedései a kínai megfigyelési rendszert idézik, a kritikusok már egy orwelli világ, egy rendőrállam előképének látják. Victoria állam kormányfője, Daniel Andrews szerint azonban ez most nem az emberi jogokról, hanem az emberi életekről szól, Új-Dél-Wales belügyminisztere, David Elliott pedig egyszerűen azzal indokolta a korlátozásokat, hogy a szabály az szabály, a törvényeket mindenkinek be kell tartania.

„Van egy ipari méretekben tevékenykedő, globális emberi jogi jogvédő hálózat. Ők minden bevándorló mindenféle jogát védik, az ő világukban minden az egyéni jogokról szól, mindig az áldozatok oldalán állnak. Ilyen szintű jogkorlátozás, mint amilyet most, a járvány idején tapasztalhatunk, talán még nem volt a világ történetében. És ez az emberi jogi lobbi most csöndben van. Egyetlen bírálatot sem fogalmaz meg” – állítja James Allan professzor.

Hogy milyen következményei lehetnek a társadalmakra annak, hogy az emberek fokról fokra egyre jobban megszokják és természetesnek veszik, hogy a szabadságuk bizonyos darabjait fel kell adniuk a biztonságuk érdekében, azt talán éppen a nagy járványidőszak leülte után vagy éppen egy következő, bármilyen tartalmú válság során fogjuk meglátni. A lemondott, elveszett szabadságjogokat mindenesetre nagyon nehéz visszaszerezni.

Nyitókép: Járőröző rendőrök Sydney operaházánál 2021 októberében. Fotó: AFP/Anadolu Agency/Steven Saphore