Mi a legnagyobb kihívása ma a magyar társadalomnak?
Rövid távon a járvány kiszámíthatatlansága és a megszokottnál magasabb infláció. Ha messzebbre és magasabbról tekintünk a Kárpát-medence magyarságára, akkor a legfontosabb, hogy Magyarország magyar ország maradjon. Teljesítse ki azt az örökséget, melyet több mint ezer éves államiságunknak, kultúránknak, történelmünknek köszönhetünk.
Eközben a kormány szerint alighanem az lmbtqi-kérdés az, ami jelen állás szerint a legnagyobb veszélyt jelenti, hiszen ebben az ügyben kezdeményezett gyermekvédelmi népszavazást. Az ellenzék álproblémáról beszél. Az államfői szerepre készülve hogyan foglal állást, tényleg ennyire égető ügy ez ma Magyarországon?
Nincs fontosabb a gyerekeinknél, így ami róluk szól, azzal foglalkozni kell. Mivel a nyugati világban az lmbtqi-propaganda most az óvodásokat, iskolásokat vette célba, résen kell lennünk. Egyetértek azzal, hogy közvetlenül a magyar emberekhez fordul a kormány. Mire én hivatalba léphetek, tudni fogjuk a népszavazás eredményét, így azt is, miként gondolkodnak erről a kérdésről a magyarok. Helyesnek tartják vagy sem például azt, hogy az iskolákban és az óvodákban a szülők beleegyezése nélkül végezzenek szexuális nevelést. Ezt szülőként és döntéshozóként is kulcskérdésnek tartom. Meggyőződésem, hogy a gyermeknevelés joga és kötelessége elsősorban a szülőket illeti meg. Helytelen, ha bárki az ő hátuk mögött, szándékaikkal ellentétesen befolyásolja kiskorú gyerekeiket.
A fenntarthatóság ott kezdődik, hogy legyen kinek továbbadni a környezettudatos gondolkodást”
Áder János már 2017-ben drámai mértékűnek nevezte a politikai közbeszéd állapotának romlását, amiért a nagyobb felelősség szerinte a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké. Ma mennyire állja meg a helyét ez az állítás?
A közbeszéd is sokat változott, egyszerűbbé, direktebbé vált. Néhány üdítő kivételtől eltekintve nincsenek érdemi, tartalmas érveket felsorakoztató szellemi csörték, bár ehhez talán a szereplők is hiányoznak. Szalagcímben, óriásplakáton, Twitter-üzenetben nem lehet többszörösen összetett mondatokban kommunikálni. Mivel gyorsabban élünk, nagyobb a zaj körülöttünk, és nehezebb felkelteni a figyelmet, szükség van ezekre az egyszerű, könnyen érthető üzenetekre is. Nehezebb egy szóba sűríteni egy összetett gondolatot, mint kifejteni azt. A baj akkor van, ha elmúlik bennünk a vita, a valódi érvek, a különböző nézetek megismerése és ütköztetése iránti igény. Ezt azonban ne csak a politikusoktól várjuk. Szerencsére sok írástudó segít értelmezni a minket körülvevő világot, akinek erre igénye van, számos forrásból tájékozódhat. Egyéni felelősségünk pedig abban közös, hogy meghallgatjuk-e a másikat, képesek vagyunk-e az érveit megfontolni, vagy csak mondja mindenki a magáét, a másik fejére szórva a hamut vagy megszakítva a kapcsolatot csak azért, mert máshogy gondolkodik, másik pártra szavaz.
Mire számít a választási kampányban? Sokan mondják, hogy minden korábbinál durvább lesz.
Edzettek vagyunk, talán már észre sem vesszük a durvaságot, annyira a hétköznapok részévé vált. Mintha folyamatos kampányban élnénk. Más országokban is így van. A közösségi média a közélet vámszedőjeként egyre többet, egyre durvábbat, egyre személyesebbet követel. Nehéz megóvni magunkat tőle. Én a másik ember méltóságát sértő személyeskedést eddig is elkerültem, s a jövőben is ehhez tartom majd magam.