Új év, távlati remény

Az óév búcsúztatása és az új év köszöntése egyszerre hív minket számvetésre és előretekintésre. Nagy lehetőség ez: bármire jutnánk is december 31-én, bármilyen hiányérzet vagy csalódottság lenne is úrrá rajtunk, másnap már január 1-je van az újrakezdés és a megújulás esélyével. Nemcsak személyes életünkben, hanem kisebb-nagyobb közösségeinkben is szembenézhetünk azzal, honnan hová tartunk. Ha igazán szélesre nyitjuk a horizontot, és országhatárainkon túllépve civilizációs szinten is mérleget készítünk, akkor azzal szembesülhetünk, hogy azok a jelek, amelyek egy ideje aggodalomra adnak okot, nemhogy gyengültek volna, hanem tovább sokasodtak. Aki azzal intézné el a dolgot, hogy voltunk már sokkal reménytelenebb helyzetben is, nem is olyan régen például világméretű háborúk közepette, az nem érti a probléma lényegét. A mostani aggodalmak természete ugyanis speciális: abban ingott meg a bizalom, ami jó ideje a reményt adta a reménytelennek látszó helyzetekben is.

A demokráciába, a demokratikus társadalom fejlődésébe és megújulási képességébe vetett hit találta szembe magát alapvető kihívásokkal. Gyengül a meggyőződés, hogy a nyugati típusú demokrácia képes megoldást nyújtani sokak problémáira, és képes a további fejlődést szolgáló stabilitást biztosítani társadalmainknak. Nehéz lenne tagadni: valóban recsegnek-ropognak a demokratikus működés eddigi megbízható támaszai, egyre mélyülő repedések gyengítik azokat az alapokat, amelyek nélkülözhetetlenek a társadalom önkormányzó modellje számára.

Egyrészt a demokratikus politikának a nép valódi problémáiról és érdekeiről kell szólnia. Másrészt bár a demokrácia egyik fő értéke, hogy óvja a politikai, vallási, kulturális meggyőződések pluralizmusát, sosem volt kérdéses, hogy nem tud létezni közös értékrend nélkül. Elengedhetetlenek olyan közös alapok, amelyek az autonóm és felelős polgárok önkormányzását egyáltalán lehetővé teszik. Harmadrészt a demokrácia éltető levegője az értelmes beszéd. Végső soron az egész demokratikus működés azon alapul, hogy képesek vagyunk racionális eszmecsere keretében megbeszélni közös ügyeinket, és az alapján dönteni a közjót leginkább szolgáló lépésekről.