Így készül a jövőre a magyar nyelv

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban

Manapság a gyakorlati nyelvi problémák mellett számtalan megválaszolandó kérdés sorakozik a nyelvészek előtt. A múltból például nyelv­rokonságunknak a legújabb genetikai és régészeti eredmények alapján elvégzendő folyamatos pontosítása, a jövőbe nézve pedig a digitalizációból fakadó lehetőségek és nehézségek. Mindezeket áttekinti a nyelvünk utóbbi fél évtizedét tudományos szempontból, de közérthető, olvasmányos formában vizsgáló, Jelentés a magyar nyelvről 2016–2020 című tanulmánykötet, amely a Petőfi Kulturális Ügynökség Kazinczy Műhelye gondozásában jelent meg.

„Humorosan azt szoktam mondani, hogy ez a kötet a nyelvtudomány ötéves terve – fogalmaz Balázs Géza nyelvész, egyetemi tanár, a kötet szerkesztője. – De természetesen nem ezért választottuk a fél évtizedes szakaszhatárt, hanem mert ugyan egy nyelv életében öt esztendő nem nagy idő, a nyelvtörténetben pedig egyenesen elhanyagolható, mégis vannak olyan jelenségek, amelyek kialakulása bizonyos évekhez köthető, megfigyelésükhöz pedig, bár nyilván túlnyúlnak a korszakhatáron, ez már elegendő időtartam. 2000-ben azzal a céllal alapítottuk meg a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportot, hogy a jelen nyelvi helyzetét vizsgálva következtessünk a jövőre. A mostani immár a negyedik összefoglalás, amelyben a nyelv grammatikai viszonyait, szókészlettani jelenségeit és általában a nyelvhasználat kérdéseit elemezzük.”

Ezek sorában a laikusok számára természetesen az utóbbi évek szókészletében bekövetkezett változások a legizgalmasabbak. Az új kifejezések között feltűnően sok olyan található, amely a tudománnyal vagy a számítástechnikával hozható összefüggésbe. Ilyen például az elektronikai eszközök kikapcsolására igeként utaló, immár szótári értelemben is polgárjogot nyerő offol, azaz ’kihagy’ ige. (Offolom a nagymamát: ma nem látogatom meg a nagyit.) Elgondolkoztatóan többértelmű a koroniál generáció jelzős szerkezet, amely immár a szociológiai szaknyelv határait átlépve a köznyelvben is a koronavírus-járványt mint első meghatározó közösségi élményt átélő nemzedék megnevezésére szolgál; s ha a kifejezésről a ’gyarmatosít’ idegen eredetű megfelelőjére asszociálunk – amiként a digitális technológia rohamtempóban hódít egyre nagyobb területet a mindennapokban a távoktatással, a világhálós hétköznapokkal az iskolában és a munkahelyen is –, nos, az nyilván nem a véletlen műve. És ha már covid: 2020-tól a leggyakrabban használt igék között szerepel az olt – a szó elsődleges jelentése mellett szlengként újabb értelmeket nyer, már hosszú évek óta jelen van nyelvünkben a ’valótlanságról győzköd valakit’ jelentése. Természetesen megkerülhetetlen, így a kötet szótárában is szerepel a sok vitát kiváltó oltakozik ige; Balázs Géza hangsúlyozza: teljesen szabályos szóalkotás, s mivel egyértelmű, mindenki számára érthető a jelentése, igazolhatóan kapott zöld jelzést.