Nem létezik európai minimálbér

Sebestyén Géza írása a Mandiner hetilapban.

Van, ami nem fejben dől el. Szinte mindenki szeretne több pénzt keresni. Ahogyan sokan vágynak arra is, hogy erősebbek legyenek, nagyobb súlyokat tudjanak megmozgatni. Sajnos egyik sem csupán szándék kérdése. Alekszandr Szedih súlyos árat fizetett azért, hogy ezt megtanulja. A többszörös Európa-bajnok orosz erőemelő a WRPF 2020-as Eb-jén a guggolás versenyszámában a 360 és a 380 kilogrammot is sikeresen emelte fel. Ez utóbbi pontosan 10 kilogrammal volt több, mint addigi legjobb versenyeredménye, melyet a 2018-as Európa-bajnoki cím elnyerésekor teljesített. Szedih azonban sajnos nem állt meg itt. A 400 kilogrammal való guggolás már nemcsak a verseny, de sportkarrierje végét is jelentette. Elszakadt a négyfejű combizma – mely az emberi test egyik legnagyobb és legerősebb izma –, és mindkét térde eltörött. A sérülése annyira súlyos volt, hogy a gyógyulási folyamat részeként járni is újra kellett tanulnia. Bár a végkifejlet szerencsére ritkán ennyire drámai, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2016-os tanulmánya egyértelműen kijelentette, hogy az elit sportolók túlzott terhelése és túlságosan sűrű versenynaptára kedvezőtlenül befolyásolja egészségüket és jólétüket. A túlzott terhelés, a drámai változások nemcsak a sportban, de a gazdaságban sem szoktak pozitív hatással járni.

Jobb kapni, mint adni

Ha a minimálbérről beszélünk, legtöbbünk a jövedelmére, a bevételeire gondol. Azt azonban nem árt felidézni, hogy minden megkapott összeget valakinek ki is kell fizetnie. A minimálbér és ennek hatásaként a társadalom széles rétegei fizetésének drasztikus megemelése számukra egyértelműen rossz hír, hiszen megnöveli a költségeiket. Ezt a terhet pedig nem biztos, hogy mindenki el tudja viselni. Egyesek – Alekszandr Szedihhez hasonlóan – akár bele is rokkanhatnak. És ez nem csupán az adott cég számára járna katasztrofális kimenetellel, hanem a dolgozói számára is. Ők ugyanis ahelyett, hogy magasabb fizetést kapnának, az állásukat és így a teljes jövedelmüket veszítenék el. Az európai minimálbér túl gyors bevezetése a jólét növekedése helyett akár tömegek mélyszegénységbe süllyedését is okozhatja.

A magyar adatok nem cáfolják a fenti tézist? Valóban, az OECD statisztikái szerint 2010 és 2020 között kimagasló ütemben növekedett a hazai minimálbér vásárlóértéke. 2020-ban egy minimálbéren foglalkoztatott magyar munkavállaló majdnem duplaannyi – egészen pontosan 74 százalékkal több – árut és szolgáltatást tudott megvásárolni, mint 2010-ben. Ennél jobban csak a litván minimálbéren foglalkoztatottak jártak, akiknek 119 százalékkal emelkedett a jövedelmük vásárlóértéke e tíz év alatt. A spektrum másik végén az Egyesült Államok áll, ahol 16 százalékkal kevesebbet vásárolhattak a minimálbéren foglalkoztatottak 2020-ban, mint 2010-ben. Szintén érdekes a 2010-ben még sok szempontból hazánkkal egy kategóriában emlegetett Görögország pályája, ahol a magyar 74 százalékos emelkedéssel ellentétben 10 százalékkal csökkent a minimálbér reálértéke ugyanezen időszak alatt. 2020 óta pedig további 25 százalékkal növekedett a hazai minimálbér, és közel ennyivel a bérminimum. Ez utóbbi vásárlóértékben már meghaladja a 2020-as lengyel, amerikai, görög, litván, portugál vagy cseh értéket.