Sebestyén Géza írása a Mandiner hetilapban.
Van, ami nem fejben dől el. Szinte mindenki szeretne több pénzt keresni. Ahogyan sokan vágynak arra is, hogy erősebbek legyenek, nagyobb súlyokat tudjanak megmozgatni. Sajnos egyik sem csupán szándék kérdése. Alekszandr Szedih súlyos árat fizetett azért, hogy ezt megtanulja. A többszörös Európa-bajnok orosz erőemelő a WRPF 2020-as Eb-jén a guggolás versenyszámában a 360 és a 380 kilogrammot is sikeresen emelte fel. Ez utóbbi pontosan 10 kilogrammal volt több, mint addigi legjobb versenyeredménye, melyet a 2018-as Európa-bajnoki cím elnyerésekor teljesített. Szedih azonban sajnos nem állt meg itt. A 400 kilogrammal való guggolás már nemcsak a verseny, de sportkarrierje végét is jelentette. Elszakadt a négyfejű combizma – mely az emberi test egyik legnagyobb és legerősebb izma –, és mindkét térde eltörött. A sérülése annyira súlyos volt, hogy a gyógyulási folyamat részeként járni is újra kellett tanulnia. Bár a végkifejlet szerencsére ritkán ennyire drámai, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2016-os tanulmánya egyértelműen kijelentette, hogy az elit sportolók túlzott terhelése és túlságosan sűrű versenynaptára kedvezőtlenül befolyásolja egészségüket és jólétüket. A túlzott terhelés, a drámai változások nemcsak a sportban, de a gazdaságban sem szoktak pozitív hatással járni.