Az Európai Bizottság esete az előítéletekkel

Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

Az Európai Bizottság belső iránymutatása számos nyomatékosan megfontolandó javaslatot tartalmaz a munkatársaknak az „inkluzív nyelvhasználat” előmozdítására vonatkozóan. A kézikönyvet (#UnionOfEquality. European Commission Guide­lines for Inclusive Communication) október 26-án mutatta be Helena Dalli egyenlőségért felelős uniós biztos, a média ingerküszöbét azonban csak egy hónappal később érte el az ügy. A harminckét oldalas dokumentum hajszálpontosan strukturált áttekintést ad arról, milyen hagyományos nyelvi fordulatok kerülendők annak érdekében, hogy semmiképpen ne sértsük meg beszélgetőpartnerünk nemi, vallási, kulturális vagy egyéb érzékenységét. A bizottsági jótanácsok a következő témakörök köré csoportosulnak: gender, lmbtq, faji és etnikai hovatartozás, kultúra-életmód-hit (így összevonva!), fogyatékosságok és életkor.

A nemileg semleges névmások és megjelölések használata éppoly fontos a dokumentum szerint, mint annak a kijelentésnek a kerülése, hogy a család a társadalom magját képezi. A hagyományos családmodell középpontba állításának elutasítása mellett az iránymutatás arra is nyomatékosan figyelmeztet, hogy az EU lakosai nem mind keresztények, ezért a karácsony kifejezés is kerülendő bizonyos szövegkörnyezetben, sőt lehetőség szerint a keresztény eredetű keresztnevek használata sem kívánatos mondjuk példamondatok összeállításakor. János és Mária helyett hívhatnánk Malikának és Juliónak is fiktív karaktereinket. Olyan apróságok már egyáltalán nem is foglalkoztatják az iránymutatás összeállítóit, hogy a „keresztény” nevek valójában bibliaiak, ami nem ugyanaz, hiszen Mária vagy János még biztosan nem voltak keresztények, amikor a nevüket kapták.

Az sem zavarja a bizottságot, hogy az EU alapító atyái mind hithű keresztények voltak, és hogy a kereszténydemokrácia a nyugat-európai politikai élet meghatározó erejévé, az induló európai integráció alapjává vált a második világháború után. Konrad Adenauer, az Európai Unió talán legfontosabb alapító atyja például úgy látta, hogy a második világháború borzalmai után „csakis a kereszténységből született európai civilizáció értékeihez való visszafordulással lehet ismét elérni az európai élet egységét és békéjét”.