Takács Zsolt interjúja a Mandiner hetilapban.
A vendéglátásra és a gasztronómiára készült már az egyetemi évei alatt is?
A vendéglátást az anyatejjel szívtam magamba. A szüleimnek is ez volt a hivatása, és a keresztapámnak is, aki hosszú időn át az amerikai szállodaszövetség elnöke volt. A fél gyerekkoromat a Pierrot-ban töltöttem, ezeknek az éveknek a nyoma ma is látszik a kezemen, rengeteg vágás van rajta. A szüleim nem támogatták, hogy én is vendéglátással foglalkozzak, azt szerették volna, hogy orvos vagy ügyvéd legyek. Közgazdászként végeztem, az egyetem után a legmenőbb európai hátterű stratégiai tanácsadó cégnél, a Roland Bergernél dolgoztam, de 2000 nyarán beszippantott az éppen akkor berobbanó internetalapú startupvilág. Csatlakoztam a világ első mobilfizetési megoldását építő német startuphoz, majd a legjobb barátommal felépítettük az osztrák leányvállalatot. Már épp elindítottuk volna Magyarországon is a rendszert, amikor a nagy dotkomlufi kipukkanása elsodort minket is, a Deutsche Bank kiszállt a cégből, és vége lett. Érdekes, hogy most, negyvenöt évesen már a harmadik nagy világválságot élem meg. Később a Boston Consulting Groupnál dolgoztam, de közben egyfolytában startupokat építettem. Kollégáim javaslatára született meg aztán az ötlet, hogy a családi cégünket kellene „megstartuposítani”.