Hogyan váltak az emberi jogok embertelenné?

A második világháború után az emberi jogok a béke és az igazságosság egyetemes ígéretét jelentették. Idővel azonban ideológiai csatatérré váltak, ahol az egymással küzdő civilizációk vívják harcukat. Nem csoda, hiszen az emberi jogok az emberfogalmat tükrözik. Nyugaton ma – a közismert következményekkel együtt – a materialista emberfelfogás uralkodik. Máshol pedig az Iszlám Konferencia Szervezetének ötvenhét tagállama az emberi jogok olyan értelmezését kívánja elfogadtatni, mely az iszlámból fakad, és a saríának van alárendelve.

Itt az ideje felismerni, hogy az emberi jogok nyugati értelmezése radikális átalakuláson ment keresztül, és elemezni kell ezt a transzformációt, hogy megértsük és levonjuk a megfelelő következtetéseket. A célból írtam Embertelen jogok című könyvemet, hogy felnyissuk a szemünket, és meglássuk azt az ideológiavezérelt univerzumot, mely körülvesz bennünket. Figyeljük meg: az európai hatalom immár a legalapvetőbb erkölcsi döntéseinket is felülről próbálja meg előírni.

Az emberi jogok „fejlődésének” vizsgálata lehetővé teszi számunkra, hogy objektív elemzést adjunk arra vonatko­zóan, miképpen „fejlődött” a minket uraló hatalmak emberképe. Az emberi jogok jelenlegi felfogása jelentősen eltér attól – sőt sok esetben ellentétes azzal –, amit az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának aláírói 1948-ban megfogalmaztak. Érdemes rámutatni, hogy mennyiben változott az emberről és jogairól alkotott felfogásunk. Olyan viselkedésformák, melyeket korábban az emberi méltóság védelmében tiltottunk, ma már új „emberi jogként” jelennek meg. Könyvemben összevetem az emberi jogok átalakulását azzal, miképp változott a hozzá­állásunk az „emberi természethez”. 1948-ban az emberi jogok még a természetjogokat tükrözték, az individualizmus diadala viszont új, természetellenes jogokat hozott létre, mint például az eutanáziához vagy az abortuszhoz való „jog”. Ez előhírnöke volt annak, amit „a természetet meghaladó jogokként” foghatunk fel. Ezek garantálni látszanak az egyén azon jogát, hogy újraértelmezze magát a természetet, ilyen például az eugenikához, azaz a fajnemesítéshez való „jog”. Ezek már a transzhumanizmus „jogai”. Mélyebbre ásva azt találjuk, hogy mindez egyenértékű az emberi méltóság fogalmának teljes átértelmezésével. Az új megfogalmazás az egyéni akarattal teszi egyenlővé a méltóságot, a biológiai korlátokat teljes mértékben száműzi, az emberi természet megtagadása pedig a „szabadság és a haladás” kifejezésévé válik.

Az Embertelen jogok azt is górcső alá veszi, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) miként törekszik az emberi jogok európai egyezményének „átírására”, illetve miként tör az államok fölötti hatalmának kibővítésére.