Frakciózás helyett együttműködés – a konzervatívok tovább építik az európai szövetséget

Kacsoh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Új európai parlamenti frakció nem, megállapodás azonban született azon a hétvégi varsói találkozón, amelyen Jarosław Kaczyński, a lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) elnöke meghívására vett részt több jobboldali, az Európai Parlamentben jelen lévő párt képviselője.

A záróközlemény szerint a résztvevők elvetik az uniós jog önkényes alkalmazását. Kiemelték: „Csak az államok szuverén intézményei rendelkeznek teljes demokratikus legitimációval. Az európai intézmények nem élvezik ugyanazt a legitimitást, ezért alárendelt szerepet kellene játszaniuk a nemzetállamok politikai architektúrájában.” A konferencia résztvevőinek közös és mély meggyőződése, hogy az Európai Unió szabad és egyenlő nemzetállamokból áll, amelyeket számos szoros együttműködési terület köt össze. Ennek érdekében az érintett pártok az EP-ben együttes üléseket szerveznek majd, továbbá egyeztetik szavazásukat többek között a tagállamok szuverenitásának védelmét és az illegális migrációt érintő kérdésekben.

Lesz a varsóihoz hasonló találkozó is még, legközelebb Spanyolországban, ahol a vendéglátó alighanem Santiago Abascal, a Vox párt elnöke lesz. Varsóban egyébként a lengyel és a spanyol párt, illetve a Fidesz Orbán Viktor pártelnök vezette delegációján kívül ott volt Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje, Tom Van Grieken, a belga Flamand Érdek párt vezetője, Martin Helme, az Észt Konzervatív Néppárt elnöke, Valdemar Tomaševski, a Litvániai Lengyelek Választási Akciója – Keresztény Családok Szövetségének EP-képviselője és Aurelian Pavelescu, a romániai Keresztyéndemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetője is.

Hiányzók 

Távol maradtak azonban az olaszok, így Matteo Salvini, a Liga, valamint Giorgia Meloni, az Olaszország Fivérei (FdI) elnöke. Előbbi formáció jelenleg az Identitás és Demokrácia (ID), utóbbi a PiS által dominált Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) EP-frakciójához tartozik. Pedig még májusban Meloni Abascallal közösen járt Varsóban – a spanyol politikus hazafelé Budapestre is beugrott, s a Karmelita erkélyén fotózkodott Orbán Viktorral. A La Repubblica meg nem erősített információi szerint Salvini azért mondta le a hétvégi részvételt, mert a PiS mégsem akar csatlakozni a tervezett tömörüléshez. Hogy valóban így van-e, nem tudni, ám kétségtelen, az együttműködésnek vannak buktatói.

Amúgy a formálódó képviselőcsoport megalakításának eddig éppen Salvini volt az egyik motorja. Még tavasszal a lengyel miniszterelnök Mateusz Morawieckivel közösen Budapesten járt, miután a Fidesz hosszú huzavona után végül kilépett az Európai Néppártból (EPP). Ezzel az egyébként is visszaszorulóban lévő formáció tizenkét képviselőt veszített.

Akkor Salvini lapunknak is részletesen beszámolt a „jobboldali reneszánszt” érintő tervekről. Úgy fogalmazott: „sok munkával és gondolatokkal kell a baloldali egységet legyőzni”, majd júniusban nyíltan is bejelentette a konzervatív értékeket és a nemzetek Európáját valló frakció megalakításának tervét. Ennek lényege, hogy az ID-ből csatlakozna a Liga, a Nemzeti Tömörülés és az Alternatíva Németországért (AfD), az ECR-ből a PiS, a Vox, az FdI és a Svéd Demokraták, továbbá az éppen a függetlenek között ülő fideszesek. Az így a harmadik legnagyobb frakcióvá előlépő csoport már olyan vonzerőt jelenthetne, ami az EPP-ben maradt konzervatív politikusokat is gondolkodóba ejthetné. Salvini szerint a sajtó nagy része most ugyan szélsőségesnek bélyegzi őket,  valójában ők az igazi európai jobbközép, mert a néppárt a baloldaliak és a liberálisok szolgálója lett. Mindenesetre az új európai jobboldal megszervezésének szándékát bizonyosan a Fidesz az EPP-ből való kiszállása erősítette fel, nagy lendületet adva a folyamatnak.

Még szorosabb együttműködés

A varsói konzervatív fórum tehát áttörést nem hozott, ám újabb lépés történt az érintett pártok erősödő együttműködésének útján. Ezen egyébként – Orbán Viktor kifejezésével élve – a „jégtörést” a tizenöt jobboldali párt közös júliusi nyilatkozata jelentette. Még a találkozó előtt tette egyértelművé Novák Katalin családügyi miniszter elsősorban az AfD-vel való szövetkezés kapcsán: az ellentétes híresztelésekkel szemben biztosíthat mindenkit arról, hogy a Fidesz csak demokrata konzervatív pártokkal fog a jövőben is együtt­működni. „Célunk, hogy a nemzeti érzelmű, szabadságpárti, bevándorlásellenes, a hagyományos családi értékeket tisztelő embereknek minél erősebb képviseletük legyen az európai döntéseknél” – tette egyértelművé a politikus.

Kétségtelen, bár a potenciális csatlakozók számos kérdésben, így például a bevándorlás és az uniós túlhatalom elutasításában egy nyelvet beszélnek, az új frakció létrejöttével kapcsolatban akadnak nehézségek. Ilyen például éppen az AfD szerepe, különösen a magyar relációban, hiszen a Fidesz német politikai szövetségese a néppárti szakítás ellenére továbbra is a Kereszténydemokrata Unió – Keresztényszociális Unió (CDU–CSU), így az Alternatíva Németországért jelen állás szerint nem opció neki. Megjegyzendő: a tizenöt párt korábbi nyilatkozatát a Németország unióból való kiléptetését propagáló AfD nem írta alá.

A Oroszországhoz való viszony is sokat számít a kapcsolatépítésben. Ezen a téren a leghatározottabb, elutasító véleményt alighanem a PiS képviseli, a magyarok, az olaszok és a franciák pragmatikus együttműködést javasolnak. A lengyel kormánypárt amúgy is vonakodik otthagyni az általa is alapított ECR-t, ott ugyanis jelen állás szerint neki van a legtöbb képviselője, s így a befolyása is jelentős. Ezt a pozíciót nem olyan könnyű feladni.

Legutóbb, októberben Le Pen járt Budapesten, akiről a magyar miniszterelnök azt mondta, hatalmas érdemei vannak a föderalista Európával, a migrációval és a globalizációval szemben kritikus tábor kialakításában. Az EU-s ideológiai nyomásgyakorlás kapcsán új Brezsnyev-doktrínát emlegető kormányfő úgy fogalmazott, új csoportosulás van kialakulóban, az EPP pedig szerinte a baloldali ideológia hálójába került.

Az építkezés fázisa

Mindenesetre az együttműködés egyre szorosabb azon formációk között, amelyek – Novák Katalin megfogalmazása szerint – nemet mondanak a bevándorlásra és a birodalmi törekvésekre. Könnyen lehet azonban, hogy az új frakció majd csak a következő EP-választás után alakul meg, addig pedig folytatódik az építkezés, illetve bizonyos kérdésekben a közös kiállás és a parlamenti együtt szavazás napirenden tartása. A nemzeti érdekérvényesítés elsődleges terepe ráadásul továbbra is az Európai Tanács, s nem a magának kétségtelenül egyre több hatáskört követelő EP, amely a közelmúltban a lengyel alkotmánybíróság illegitimitását és a férfiak szüléshez való jogát is határozatban mondta ki.

***

Tovább bővítjük a szövetséget

Schaller-Baross Ernő, a Fidesz EP-képviselője a Mandinernek

Szalai Laura interjúja

Nem sikerült összehozni a szélsőjobboldali frakciót – ez volt az egyik interpretáció a hétvégi varsói találkozóról. A részt vevő politikusok szerint viszont az esemény arról szólt, hogy tovább építsék a kapcsolataikat. Mi történt?
Az Európai Parlamentben mostanra erős baloldali–szélsőbaloldali többség alakult ki. Ennek oka, hogy azok a magukat korábban konzervatívként és kereszténydemokrataként meghatározó pártok alkotják az Európai Néppárt többségét, amelyek mára elvesztették gyökereiket, hátat fordítottak az általuk egykor képviselt értékeknek, és folyamatosan a tőlük balra álló pártokkal szavaznak. A hétvégén Varsóban megjelentek a tradicionális családmodellt, a keresztény és konzervatív értékeket képviselik, kiállnak a határok védelme mellett, az erős, egymást kölcsönösen tisztelő nemzetállamok együttműködésében látják Európa jövőjét, illetve nem hisznek az ellenőrzés nélküli, korlátlan bevándorlásban. Emellett az európai jog egyoldalú értelmezése ellen is felszólalnak. Az európai intézmények lopakodó hatáskörbővítéssel megpróbálják leépíteni a nemzetállamok szuverén döntéshozatalát, a szerződések egyoldalú felülírásával pedig egy európai szuperállam létrehozását tűzték ki célként. Az Európai Bizottság törekszik európai kormányként fellépni, és az EP olyan jogköröket követel magának, amelyekkel nem rendelkezik. Ezek a baloldal által erőltetett föderalista törekvések ijesztők, az alapító szerződésekben nyomuk sincs. A varsói tanácskozás résztvevői az európai szerződéseket is védik fellépésükkel.

A szélsőjobboldali címke az Osztrák Szabadságpárttal, a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörüléssel és az Alternatíva Németországért párttal való esetleges együttműködés miatt került rá a formálódó szövetségre.
A szélsőjobboldali bélyeggel a baloldal helyében nem dobálóznék. Ne felejtsük el, hogy Gyöngyösi Márton, az ellenzéki összefogásban részt vevő Jobbik EP-képviselője néhány éve még az Országgyűlésben szerette volna listázni a zsidó származású politikusokat, most viszont Márki-Zay Péterrel közösen járja Brüsszel utcáit. A Jobbik rendezvé­nyein pedig nemrég még uniós zászlókat égettek. Ha a szélsőjobboldallal való együttműködésről beszélünk, akkor tehát inkább a magyar baloldalt érdemes említeni. Hogy mennyire szelektíven próbál a baloldal stigmatizálni, mi sem jelzi jobban, hogy az Osztrák Szabadságpárt az Osztrák Néppárttal és az Osztrák Szociáldemokrata Párttal is több alkalommal alakított kormányt.

Mi a helyzet Le Pennel és az AfD-vel, lesz velük közös munka?
Vissza kell térni a klasszikus európai értékekhez, ehhez pedig Európa bármely országából szövetségeseket kell keresnünk. Egy dolog viszont biztos: az AfD-vel semmilyen együttműködésről nem lehet szó, hiszen a párt Németország EU-ból való kilépését tűzte zászlajára. Ezzel szemben a most formálódó szövetségben a magyar és például a lengyel kormánypártok országuk jövőjét a közösségben látják. Természetesen a német uniópártok még létező, konzervatív szárnyával pragmatikus és jó együttműködést kell fenntartani, ám a néppárton belül elhatalmasodott weberi és tuski irány tarthatatlan.

Feltűnő volt, hogy Matteo Salvini és Giorgia Meloni, a Liga és az Olaszország Fivérei vezetői nem mentek el Varsóba, egyes beszámolók szerint részükről sértődés áll a háttérben. Van jelentősége annak, hogy nélkülük zajlott a tárgyalás?
Az utóbbi időben mindketten több alkalommal találkoztak a Varsóban részt vevő politikusokkal, folyamatos a párbeszéd közöttük. Az olasz belpolitikában ezek a pártok együttműködnek regionális és országos választásokon; megvan a lehetőség arra, hogy ismét konzervatív olasz kormány alakuljon, ami a formálódó európai jobboldali kooperáció szempontjából fontos lesz. Az Európai Konzervatívok és Reformisták és az Identitás és Demokrácia tagpártjai több országban is sokat erősödtek, és legfőképp bővült a támogatottságuk a nagy országokban: Olaszországban, Franciaországban, Lengyel­országban, Spanyolországban.

Lesz közös frakciójuk az együttműködő pártoknak?
Varsóban konkrétumokról is megállapodtak a jelenlévők, ahogy a zárónyilatkozatban is szerepel, szorosabb lesz a frakciók és egyes pártok közötti kapcsolat. Egyre közelebb állunk ahhoz, hogy a konzervatív jobboldalnak egységesebb képviselete legyen. A lényeg, hogy az EU nem cél, hanem eszköz; a deklarációt aláíró pártok egy erős, cselekvőképes Európában hisznek erős tagállamokkal. A tagállamok szuverenitásának védelme, a föderális Európa elutasítása, a brüsszeli lopakodó hatáskörelvonások elleni közös fellépés lesz a munka középpontjában. Szorosabbra fűzzük az együttműködést az Európai Parlamentben, összehangoljuk a szavazásokat a fent említett pontok esetében. Rendszeres találkozókat is tartunk majd, hogy tovább bővítsük a részt vevő pártok körét.

A Fidesz számára lehet visszaút a néppártba?
Nem mi adtuk fel az értékeinket, hanem a néppárt. A Fidesz azért hagyta el önszántából az EPP-t, mert az európai parlamenti munkában általánossá vált, hogy a néppárti frakció értékkérdésekben is a baloldali–liberális pártokkal együtt szavazott. Kifejezetten sikertelen időszakról beszélhetünk az esetükben, elég csak abba belegondolni, hogy a tagszervezeteik folyamatosan vesztik el a választásokat – Bécstől nyugatra nincs olyan ország, amelyet néppárti tagpárt kormányozna, valami egyértelműen elromlott. A válságot, amibe kerültek, és amit maguknak okoztak, nekik kell megoldaniuk, és amíg ez nem történik meg, nem látom esélyét, hogy a felek közeledjenek egymáshoz. Ameddig az EPP nem jön rá, hogy a demokratikus politikai spektrumban létezik együttműködési lehetőség tőle jobbra is, nem lesz jövője.

*** 

Nyitóképen: Jarosław Kaczyński lengyel miniszterelnök-helyettes, a Jog és Igazságosság párt elnöke felszólal az európai konzervatív pártvezetők munkaülésének második napján. Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán