Az emberbaráti munkásság iránti vonzalom már kiskora óta élt benne. Gyermekkorában szüleivel együtt segítette a szegényebb családokat, később osztálytársaival szervezett nekik gyűjtést élelemre, ruhára. „Becsengettünk, aztán elszaladtunk, és a távolból lestük, beviszik-e a csomagot. Mi voltunk az angyalok” – mesélte egyszer vidáman Mádl Dalma. A szerető gondoskodás később is jellemezte, hiszen férje még nem volt köztársasági elnök, amikor ő már nélkülöző nyugdíjasoknak segített Antall József feleségével, Antall Klárával együtt.
Férje elnökké választásával ugyan egy csapásra átalakult az élete, ez mit sem változtatott tettre kész és mindig alázatos magatartásán: „továbbra is úgy gondolom, hogy egy asszony vagyok a sok közül” – hangsúlyozta. A köztársasági elnök feleségeként még több karitatív kezdeményezésben vett részt. Hivatásának tekintette a hátrányos helyzetű gyermekek felkarolását. A gyerekek szemében mindig megtalálta azt a csillogást, amely jelezte, hogy igenis van értelme kemény munkájának. Számára nem voltak határok: éppúgy segített határon innen, mint határon túl, például Böjte Csaba testvér „gyerekeinek”. Küldetésként tekintett a magyarság egységbe kovácsolására, a nemzeti kultúra megőrzésére, de mindenekfelett a közösség megtartására. Hittel vallotta, hogy a mára teljesen felfordult világban is tudatni kell a fiatalokkal: nem a vagyoni helyzetük, hanem tetteik képviselik az igazi értéket.
Szívügye volt a hátrányos helyzetűek, különösen a fiatalok életkörülményeinek javítása”
Mádl Ferenc felesége nem csak first lady volt, sőt nem is szerette, ha így nevezik. Ő mindenek előtt feleség, édesanya és három boldog unoka boldog nagymamája akart lenni. Akkor is időt szakított unokáira, amikor a különböző protokolláris események miatt erre kevés lehetősége volt. Igyekezett mindazt átadni nekik, amit a mai változó és kihívásokkal teli világban tudni kell ahhoz, hogy az ember a szó nemes értelmében véve ember maradjon. Férjével közös álmuk volt egy olyan korban élni, amikor az eszmei, politikai nézetkülönbségek nem faragnak ellenséget a régi barátokból, nem szaggatnak szét családokat, nemzeteket, hanem mindenki a maga módján az ország előbbre jutásán munkálkodik.
Noha férje megbízatása 2005-ben lejárt, Dalma asszony a Katolikus Karitász jószolgálati nagyköveteként haláláig folytatta jótékonysági munkásságát. Hitt a közösség építő erejében és abban, hogy emberséggel és közvetlen kedvességgel az egész nemzetet segítheti. Szívügye volt a hátrányos helyzetűek, különösen a fiatalok életkörülményeinek javítása. Idős korában is vállalta a hosszabb utakat azért, hogy ott segítsen, ahol a legnagyobb szükség van rá. Máig emlékezetesek a 2001-ben pusztító árvizek, amelyek után többször is látogatást tett Kelet-Magyarországon és Kárpátalján, figyelemmel kísérve és segítve az ott élő emberek fizikai és lelki felépülését egyaránt.