Spanyol, magyar két jó barát

Magyarország az utóbbi években a jobboldali gondolkodás egyik központjává vált, és mágnesként vonzza a világ minden részéről a szuverenista, tradicionális értékeket védő, a kontrollálatlan illegális migrációt ellenző és a józan ész pártján álló kutatókat, politikusokat, filozófusokat és politikai szakértőket. Mindennek örömmel részesei a különféle profilú hazai jobboldali agytrösztök, alapítványok, így az Alapjogokért Központ is, amely ennek mentén építi nemzetközi kapcsolatait. Ezért vett részt a V4-es és olasz partnerek részvételével létrejött Szövetség a Közjóért megalapításában, és ebbe a folyamatba illik az Európában először Budapesten megrendezendő konzervatív dzsembori, a CPAC is.

Az európai politikai cselekvésnek eljött az ideje. Az, hogy a Fidesz kilépett az Európai Néppártból (EPP), egyszerre szomorú és új lehetőségeket nyitó fejlemény. Szomorú, mert azt üzeni, az Európai Néppártban ma már nem férhet meg egy olyan párt, amely számára a határok, a hagyományos európai értékek és civilizáció, valamint a család védelme prioritás. Olyan alapvetésekről beszélünk, amelyek még egy évtizeddel ezelőtt is az EPP-tagpártok politikai cselekvésének gerincét adták. A Fidesz éppen ezért lépett be annak idején Helmut Kohl hívására. Csakhogy ez az EPP már nem ugyanaz a pártcsalád, s ez elsősorban őt minősíti. Az egykori nagy európai jobboldali szövetség az utóbbi évtizedben több tagpártjával, például a német Kereszténydemokrata Unióval (CDU) együtt középre, majd balra tolódott, s mára elmosódott a különbség a legnagyobb pártcsaládok – a néppárt, a liberálisok és a szocialisták – között. Az európai jobboldal egy az egyben átvette a neomarxista-liberális fősodratú világképet, miközben a baloldal semmilyen engedményt nem tett neki. Az EPP örömmel adta el elveit néhány jól fizető brüsszeli posztért. Öröm az ürömben, hogy ennek meg is lett a következménye. Az a pártcsalád, amely nemrég még a legtöbb európai miniszterelnököt adta, ma Ausztriától nyugatra nem ad egyet sem, a közép-európai néppárti kormányfők fülének pedig kedvesebb, amit Orbán Viktor mond, mint amit Manfred Weber EPP-frakcióvezető.

Ha egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik, tartja a mondás; az európai jobboldalon most éppen ez történik, s a Fidesz ebben katalizáló szerepet játszik. Egy új jobboldali erőtér kialakítása zajlik olyan pártok részvételével, amelyek sok mindenben nem értenek egyet, de abban igen, hogy fel kell lépni az Európát minden fronton leuralni igyekvő neomarxista-liberális fősodorral szemben, és fontos számukra a nemzetük, Európa keresztény gyökerei, a család és a józan ész. Ezek azok az alapvető európai értékek, amelyeket a baloldal folyamatosan támad, de amelyek nélkül nincs jövője a kontinensnek. Az utóbbi hónapokban egyre nagyobb jövés-menés tapasztalható Budapesten, Európa meghatározó politikusai adják egymásnak a kilincset, hogy a földrész jövőjének alakításáról tárgyaljanak a magyar miniszterelnökkel.