Kétszáz éve született Dosztojevszkij. Aki kétszáz év múlva is aktuális lesz.
Gyerekkoromban hirtelen jött az úgynevezett szent orosz irodalommal való, mindent elsöprő szerelembe esés. Aztán a kriminális irodalmi helyzetek kamaszos kutatásával folytatódott, fiatal felnőttként meg a 19. századi teológiai thriller izgatott az ünnepelt kapcsán a legjobban, aztán mindez „örök ragaszkodássá” változott. Mert lojális vagyok – s nem csak Zoszima sztarec, Aljosa Karamazov és Miskin herceg okán – a szentpétervári kapualjak, a megalázottak és megszomorítottak, a lázas tekintetű, saját cipőfűzőjüket megkötni képtelen istenkeresők, a skatulyákba nem szuszakolhatók iránt.
És ezt mind Dosztojevszkijnek köszönhetem. Pontosabban igazából Pilinszkynek, mert először az ő Szög és olaj kötetében olvastam gimnazistaként Dosztojevszkijről okosat, mélyet és felemelőt, addig csak a szokásos, „egzaltált oroszról” szóló közhelyértékeléseket pillanthattam meg kritikákban vagy az iskolai könyvtár asztalán felejtett Szovjet Irodalom hasábjain. Pilinszky azonban félrelökte mindezt, és kinyitotta a kapukat az író drámai univerzuma előtt, amelyben nem a szokásos „humanista” attitűddel ábrázolnak, az emberről nem mint fejlődő, folyamatos entitásról, hanem mint drámai lényről értekeznek, igaz, sokszor kihagyásokkal, szürreálisan, filozofikusan, akár egy huszadik századi, modern szerző munkáiban.
Rezeda Kázmér újabb utazásai címmel mutatták be november 15-én, pénteken a Budapest belvárosi Scruton kávézóban Bayer Zsolt új szépirodalmi kötetét. Bayer Zsolttal Szentesi Zöldi László beszélgetett. Mi a bemutató után kérdeztük a szerzőt. Interjúnk.
A nemzeti stadiont ugyan vesztes meccsel avatták fel Szalai Ádámék, de azóta nem győzni járnak Budapestre az ellenfelek.
Az amerikai elnökválasztásig és még azon túl is letiltották a politikai hirdetéseket.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Richter Richárd válogatás nélkül kaszabolta az embereket a saját maga eszkábálta késével.
Elképesztő erővel, piaci fölényüket minden szinten kihasználva törnek előre a technológiai óriások, mára egyfajta feudális rendszert kiépítve. Ahogy a középkorban a földbirtokosok uralták a termelőeszközöket, úgy modern digitális megfelelőjüket fél tucat vállalat tartja a markában.
Schiffer szerint egy „Mad Max”, ami az elmúlt három és fél évben zajlik Európában.
Korábban két legendás összecsapása már volt az ökölvívóknak.
