Váratlan lépést jelentett be a Meta – ez a magyar választásokra is kihathat

A vállalat így szeretné kikerülni az uniós politikai hirdetésekre vonatkozó új átláthatósági szabályokat.

Kétszáz éve született Dosztojevszkij. Aki kétszáz év múlva is aktuális lesz.
Gyerekkoromban hirtelen jött az úgynevezett szent orosz irodalommal való, mindent elsöprő szerelembe esés. Aztán a kriminális irodalmi helyzetek kamaszos kutatásával folytatódott, fiatal felnőttként meg a 19. századi teológiai thriller izgatott az ünnepelt kapcsán a legjobban, aztán mindez „örök ragaszkodássá” változott. Mert lojális vagyok – s nem csak Zoszima sztarec, Aljosa Karamazov és Miskin herceg okán – a szentpétervári kapualjak, a megalázottak és megszomorítottak, a lázas tekintetű, saját cipőfűzőjüket megkötni képtelen istenkeresők, a skatulyákba nem szuszakolhatók iránt.
És ezt mind Dosztojevszkijnek köszönhetem. Pontosabban igazából Pilinszkynek, mert először az ő Szög és olaj kötetében olvastam gimnazistaként Dosztojevszkijről okosat, mélyet és felemelőt, addig csak a szokásos, „egzaltált oroszról” szóló közhelyértékeléseket pillanthattam meg kritikákban vagy az iskolai könyvtár asztalán felejtett Szovjet Irodalom hasábjain. Pilinszky azonban félrelökte mindezt, és kinyitotta a kapukat az író drámai univerzuma előtt, amelyben nem a szokásos „humanista” attitűddel ábrázolnak, az emberről nem mint fejlődő, folyamatos entitásról, hanem mint drámai lényről értekeznek, igaz, sokszor kihagyásokkal, szürreálisan, filozofikusan, akár egy huszadik századi, modern szerző munkáiban.