Vigasz, tudás, bátorítás a várandósoknak

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„Nem szakértelemben, inkább kiépített struktúrában és emberségben szenvedünk hiányt” – mondja Sevcsik M. Anna a magzatkori és szülészeti ellátásról szerzett tapasztalatai alapján. Saját bőrén és lelkén érezte, milyen sebeket ejthet egy nehéz várandósság – egy spontán és egy, a baba betegsége miatti művi vetélés után –, ezért hozta létre a Babagenetika Egyesületet 2015-ben. A szervezethez forduló szülő segítséget kaphat, ha a terhesség során valamilyen genetikai vagy más egészségi kérdés merül fel. Igyekeznek edukációs munkát végezni, hogy a szülő ismerje, milyen jogai és lehetőségei vannak, illetve hogy mindenkihez eljusson a tudás. Vallják: a halálról, a magzati halálról is fontos beszélni, csak nem mindegy, miképp.

„Idehaza nincsen egységes rend, hogyha a terhesség alatt probléma merül fel, kihez fordulj, milyen vizsgálatokra menj, honnan szerezz információt. Rengeteg minden múlik egy orvos hozzáállásán és a szülők lehetőségein, azon, hogy mennyire járnak utána az elérhető ellátási módoknak. Azon igyekszünk, hogy létezzen egy összefoglaló dokumentum, amely már gyakorlati segítséget, hiteles tájékoztatást nyújt, erre ilyenkor nagy szükség van. Ezenfelül személyesen tudunk segíteni kapcsolatfelvétellel, orvos- vagy intézetajánlással. Igyekszünk a testi és a lelki oldalt együtt támogatni, szakértői csapatunkban mindkét területet párhuzamosan fejlesztjük” – magyarázza Anna. Kiemeli: kollégái nélkül sehol sem lenne a Babagenetika ügye. A szervezetnél mindenki önkéntesen dolgozik, az alapító maga is öt gyermek és egy civil munka mellett szakít időt az őt megkeresőkre. Márpedig ilyenek mindig akadnak, a honlapon szereplő, éjjel-nappal hívható telefonszám nála cseng, a felvetett kérdések száma végtelen.