A magyarság a nyugati keresztény kultúrkört választotta, ezt a kultúrát őrzi Szent István óta. Ám csak akkor tudjuk megőrizni kultúránkat, ha a döntéseinket önállóan tudjuk meghozni.
A kifejezést, hogy kompország, Ady óta mindenki ismeri. „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.” 1905-ben jelent meg ez az írása a költőnek. Innen a híres kompország metafora, melyet azóta sokan és sokszor idéztek.
Népszerű toposza ez a mai baloldali publicistáknak is. Nem is annyira a kompország, hanem a keleti part az, amit szajkóznak naphosszat. Gyakran elhangzó vád, hogy a nemzeti erők vissza akarják lökni a kompot a keleti oldalra, és ott erős csomókkal ki is akarják kötni. De ha a magyar történelmet alaposabban megvizsgáljuk, akkor e tézisnek pont az ellenkezője igaz.
Határvidék vagyunk, az tény. A nyugati kereszténység keleti bástyája. És nem is csak egy sima határátkelő, hanem hármas határ. Tőlünk délre az iszlám kultúra, keleten az ortodoxia világa. Samuel Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, nagyszabású munkájában ezt írja: „Európa ott ér véget, ahol a nyugati kereszténység, és ahol az iszlám és az ortodoxia világa kezdődik.” Majd konkrétan a határvonalat is végighúzza, mely egybeesik a történelmi Magyarország déli és keleti határvonalával. Azt mondja: „ez Európa kulturális határvonala”. És ez így van ezer éve. Bár az első ezredfordulón voltak rá kísérletek, hogy a magyarság is Bizánc felé forduljon, végül Szent István vezetésével a nyugati keresztény kultúrkört választotta. (Persze ez egy árnyalatnyival bonyolultabb, hiszen az egyházszakadás katolikusra és ortodoxra csak 1054-ben következett be, de a rítusok, a kultúra már jóval korábban kettévált.)
Ezt a kultúrát őrizzük Szent István óta. Ezért vállaltak elődeink csatát Muhinál, Nándorfehérvárnál, Mohácsnál, és ezért mentek neki a pesti srácok puszta kézzel a szovjet páncélosoknak.
A baloldali publicisták keleti rémisztgetése hiteltelen. Egyetlen jelentős nemzeti eszmeáramlat sem kérdőjelezte meg a Szent István-i állameszményt. Ellenben pont a kommunizmus volt az, amelyik keleti kultúrát, keleti államot, keleti törvényeket, keleti hagyományokat akart oktrojálni a magyarokra. Ezért ünnepeltették velünk a kommunizmusban november 7-ét, ezért lett a Mikulásunkból Télapó, ezért lett kötelező az orosz nyelv tanulása, és ezért váltotta a helyhatóságokat a tanácsrendszer.
„Amikor a forróság idején kitárjuk templomaink kapuját, ezzel egyszerre szolgáljuk embertársaink testi jólétét és lelki megerősödését, a keresztény szeretet és az egymás iránt érzett felelősség megvalósulását” – fogalmazott az MKPK elnöke.
Azok a kultúrák életképesek, amelyek őszintén fel tudnak háborodni saját eltűnésük gondolatán.
Az előrejelzés szerint Nyugat-, Közép- és Dél-Dunántúlon, Pest vármegyében és Budapesten, az Észak- és Dél-Alföldön, valamint Észak-Magyarországon nagyon erős lehet az UV-B sugárzás.
Az orosz elnök hangsúlyozta, Oroszország készen áll arra, hogy gyorsan és megfelelő módon reagáljon bármilyen külső és belső fenyegetésre.
Képmutatásból, dühből, arroganciából, kollektív bűnösségből soha nem lesz egy kultúra, ezért nemzeti egység sem.
Akik szerint bármely nép, nemzet kultúrája alávaló és alsóbbrendű, nos, azok nácik. Ocsmány, undorító, eltakarítandó nácik.
A kormány döntése megjelent a Magyar Közlöny csütörtöki számában.
Az MCC-ben rendezett konferencián kiderült, hogy nagyon is.
