Kelet vagy nyugat?

A kifejezést, hogy kompország, Ady óta mindenki ismeri. „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.” 1905-ben jelent meg ez az írása a költőnek. Innen a híres kompország metafora, melyet azóta sokan és sokszor idéztek.

Népszerű toposza ez a mai baloldali publicistáknak is. Nem is annyira a kompország, hanem a keleti part az, amit szajkóznak naphosszat. Gyakran elhangzó vád, hogy a nemzeti erők vissza akarják lökni a kompot a keleti oldalra, és ott erős csomókkal ki is akarják kötni. De ha a magyar történelmet alaposabban megvizsgáljuk, akkor e tézisnek pont az ellenkezője igaz.

Határvidék vagyunk, az tény. A nyugati kereszténység keleti bástyája. És nem is csak egy sima határátkelő, hanem hármas határ. Tőlünk délre az iszlám kultúra, keleten az ortodoxia világa. Samuel Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című, nagyszabású munkájában ezt írja: „Európa ott ér véget, ahol a nyugati kereszténység, és ahol az iszlám és az ortodoxia világa kezdődik.” Majd konkrétan a határvonalat is végighúzza, mely egybeesik a történelmi Magyarország déli és keleti határvonalával. Azt mondja: „ez Európa kulturális határvonala”. És ez így van ezer éve. Bár az első ezredfordulón voltak rá kísérletek, hogy a magyarság is Bizánc felé forduljon, végül Szent István vezetésével a nyugati keresztény kultúrkört választotta. (Persze ez egy árnyalatnyival bonyolultabb, hiszen az egyházszakadás katolikusra és ortodoxra csak 1054-ben következett be, de a rítusok, a kultúra már jóval korábban kettévált.)

Ezt a kultúrát őrizzük Szent István óta. Ezért vállaltak elődeink csatát Muhinál, Nándorfehérvárnál, Mohácsnál, és ezért mentek neki a pesti srácok puszta kézzel a szovjet páncélosoknak.

A baloldali publicisták keleti rémisztgetése hiteltelen. Egyetlen jelentős nemzeti eszmeáramlat sem kérdőjelezte meg a Szent István-i állameszményt. Ellenben pont a kommunizmus volt az, amelyik keleti kultúrát, keleti államot, keleti törvényeket, keleti hagyományokat akart oktrojálni a magyarokra. Ezért ünnepeltették velünk a kommunizmusban november 7-ét, ezért lett a Mikulásunkból Télapó, ezért lett kötelező az orosz nyelv tanulása, és ezért váltotta a helyhatóságokat a tanácsrendszer.