Egy keresztény forradalmár

Egy felkérés ürügyén a közelmúltban módom nyílt arra, hogy újraolvassam Gilbert Keith Chesterton Orthodoxyját (szelídített magyar címén: Igazságot!). Emlékszem, annak idején őt olvasva úgy jártam, ahogy ő maga a kereszténységgel: amit gondolni véltem a világról, a magam igazának vélve, arról kiderült, hogy más már rég felfedezte. Mindenesetre Chesterton – több mint egy évszázaddal a kötet megjelenése után – ma is a legjobb érv a konzervatív gondolkodás és a kereszténység igaza mellett.

A könyv elsöprő határozottsággal számol le a liberalizmusnak nevezett illiberális gondolkodással, a materialista szemlélettel, valamint az individualizmus, a haladás, a szkepticizmus modern eszményeivel. Felmagasztalja az alázatot, demokráciavíziója pedig nem csupán a gyengékre, a kicsikre, az elesettekre fordít gondot, és ad nekik egyenlő szót, hanem a halottakra is, sőt a még meg sem születetteknek is talál helyet.

A kötet színültig van a mai kornak is szóló megjegyzésekkel. Legyen szó a rendőrség támogatásának megkérdőjelezéséről („támadják a rendőrséget, anélkül, hogy valaha is hallottak volna a tolvajokról”), az európai egységről és a nemzetállamok fontosságáról („a képtelenség, melynek Németország a neve, korrigálni fogja a tébolyt, melyet Franciaországnak hívnak”), a zöldgondolat túlkapásairól (olyan ember, „aki az összes teremtmény érdekeit képviseli az emberiséggel szemben”), a sajtószabadság valóságáról („nincs nekünk szükségünk sajtócenzúrára. Olyan cenzúránk van, amit elvégez maga a sajtó”).

A patriotizmus, a hazaszeretet, az alázat fontossága, az önmagunkban való kételkedés szüksége, a környezet védelme végső soron általános etikai normák, amelyek vallásilag semleges világnézet alapján is megfogalmazhatók lennének. A kötet második feléből azonban az is kiderül, hogy Chesterton szerint miért csak a kereszténység alkalmas arra, hogy ezeket megfelelően plántálja el az ember szívében. Szenvedéllyel érvel amellett, hogy a Jézus Krisztus által a világba elhozott örömhír valóban egy örömteli, szabad és vidám élethez vezethet el. Számára a keresztény normák által meghatározott korlátok szükségesek ennek a szabadságnak és vidámságnak a megéléséhez, mi több, az egyetlen lehetséges utat jelölik ki arra.