Elnökvadászat a CDU-nál – ki kerül a Kereszténydemokrata Unió élére?

Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban

Másfél hónappal a szövetségi választás után szertefoszlott a hamis optimizmus köde a berlini Tier­gartentől nem messze álló Konrad Adenauer-­házban. A kedélyes Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália egykori miniszterelnöke fájó kudarcot vallott kancellárjelöltként és pártelnökként is. Hiába reménykedtek a keresztény­demokraták, a zöldek és a szabad demokraták végül nem velük kezdtek koalíciós tárgyalásokba, így a CDU a következő négy évet biztosan ellenzékben tölti majd. Laschet vállalta a felelősséget a vereségért, és lemondott a pártelnöki tisztségről, de ezzel csak még nagyobb bizonytalanságba taszította pártját. Ki veszi át a Kereszténydemokrata Unió vezetését?

Amióta Angela Merkel 2018-ban lemondott a CDU vezetéséről, senki nem tudta sokáig megtartani magát az elnöki pozícióban. Választott utódja, Annegret Kramp-Karrenbauer csúnyán leszerepelt pártvezérként, s Armin Laschet elnöksége is kérészéletűnek bizonyult. Laschet gyors bukása rá­a­dásul furcsa helyzetbe hozta a pártelitet, hiszen az akkor még a düsseldorfi kormány élén álló politikus elnökké választása mögött nem volt széles konszenzus a tagságban – mint ahogy a kancellár­jelöltté választása mögött sem.

Utódjának kiválasztására ezért ma­gához képest innovatív eszközhöz nyúl a CDU: az interneten és levélben szavaztatja meg a párt négyszázezres bázisát. Sokan úgy gondolják, hogy ez már a Kereszténydemokrata Unió végének kezdete, hiszen a bázis olyan jelöltet is választhat, aki hajlandó lenne elszakadni a középpártiság eszményétől, amihez a CDU-elit olyan görcsösen ragaszkodik. 

Helge Braun afféle meglepetésjelölt. Aki nem tud arcot társítani a névhez, könnyen képzelheti azt, hogy Braun nő, és ez érthető is, hiszen számos német női név végződik e-re. Csakhogy Helge Braun valójában egy mosolygós, nagydarab férfi, akinek ilyen ritka nevet adtak a szülei. Az óskandináv eredetű név egyébként szentet jelent, és sokáig lányoknak is adták.

Hogy Helge Braun szent-e, arról lehet vitatkozni,

Braun karrierjére furcsa, kettős fejlődés jellemző. A gießeni születésű férfi németországi politikusoktól szokatlan módon nem közgazdasági és nem jogi pályán indult el az érettségi után, hanem az orvostudománynak szentelte magát. Erre alighanem a családi példa motiválta, hiszen édesapja nőgyógyászként praktizált. Helge Braun az aneszteziológia területére specializálódó orvosként még akkor is visszajárt dolgozni szülővárosa klinikájára, amikor már mandátuma volt a Bundestagban. Sokan azt mondják, az orvosszakmai rutinnal járó higgadtsága és precizitása tette őt Merkel egyik legközelebbi munkatársává. Munkakapcsolatuk 2014-ben, az ebolajárvány tombolása idején vált szorosabbá – a kancellár érdeklődését azonnal felkeltette a természettudományos megközelítéssel dolgozó államtitkár. 2018-ban aztán Braun vette át a kancellária irányítását, ami egyáltalán nem egyszerű feladat egy olyan szövetségi államban, mint Németország. A szelíd óriás a nyilvánosságban a kancellár afféle szószólójaként működött, és ő volt az is, aki alig két éve egy orvosi szakfolyóiratot böngészve felhívta Angela Merkel figyelmét egy bizonyos, Kínában terjedő járványra, amelyről akkor még alig hallott valaki Európában.

Helge Braun nem az a fajta ember, aki túl sok időt vesztegetne arra, hogy eljátsszon a gondolattal, hogy esetleg bejelentkezzen a CDU elnöki címéért.

arra, hogy Armin Laschet után beülhessen a pártelnöki székbe. A Merkel-tábornak nem titkoltan Braun a favoritja, hiszen teljes mértékben élvezi a leköszönő kancellár bizal­mát, és ugyanaz a higgadt, visszafogott, néha unalmas stílus jellemző rá, ami Merkelnek is a sajátja. S akkor még nem is szóltunk Braun hátországáról. Az altatóorvosból lett miniszter tizenhat éves kora óta tagja a hesseni CDU-nak, és jó barátságot ápol a tartomány miniszterelnökével, Volker Bouffier-val. A hetvenéves Bouffier a német politika egyik doyenjének számít, ő a leghosszabb ideje regnáló kormányfő az országban. Volker Bouffier ma a CDU egyik legbefolyásosabb politikusa – többek között neki köszönhette pártelnökké és kancellárjelöltté választását Armin Laschet.

A Volker Bouffier támogatására számító Helge Braun múlt csütörtökön, elsőként jelentette be hivatalosan, hogy elindul a párt elnökségéért. Ezt megelőzően mások mellett Jens Spahn ügyvezető egészségügyi miniszter is tudatta, hogy nem vállalja a jelöltséget. Ez talán még Spahnnak is korai lenne, hiszen a párt konzervatívabb szárnyához tartozó, negyvenegy éves politikust még januárban választották meg a CDU egyik elnökhelyettesének. Spahn 2018-ban egyébként már szemet vetett az elnöki székre, de azon a választáson jól megmutatkozott, hogy nem volt túl nagy hátországa.

Túlságosan mély beágyazottsággal az a Norbert Röttgen sem bír, aki előző pénteken tette közhírré, hogy ismét megpróbálja elhódítani a CDU elnöki címét. Röttgen, aki a 2010-es évek elején tengelyt akasztott Merkellel, idén januárban egyszer már alulmaradt a versenyben.

a pártnál, ami az ő esetében elsődlegesen kevesebb konzervatív tartalmat jelentene. Formai újítást mindenesetre már így is hozott a versenybe, hiszen pénteki sajtótájékoztatójára magával vitte főtitkárjelöltjét, a harminckilenc éves Franziska Hoppermannt is. Hoppermann minden, ami a CDU-ból hosszú évek óta hiányzik: fiatal, vallásos, ráadásul Hamburgból választották be idén a Bundestagba – a Hanza-város nem tartozik a kereszténydemokraták hagyományos fellegvárai közé. Kérdés, hogy a párttagok között mennyien vevők a „még több középpártiságra”.

Braun és Röttgen jelöltetése után az utóbbi évek CDU-elnökválasztásainak állandó bútordarabja, Friedrich Merz sem várhat sokáig a magáéval. Noha e sorok írásáig még nem volt hivatalos bejelentés, német lapok már előző szombaton tényként kezelték, hogy Merz a média képviselői elé lépve

és ehhez feltétlenül az ő vezetésére van szükség. Az egykori frakcióvezető az utóbbi két évben tudatosan dolgozott a nagypolitikába való visszatérésén. A gőgösségéről szóló – egyáltalán nem alaptalan – pletykákat cáfolandó támogatta korábbi ellenfele, Armin Laschet kancellárjelölti kampányát, szeptemberben pedig mandátumot szerzett a Bundestagban.

Az biztos, hogy a CDU Merkel-párti establishmentje most nem fog Friedrich Merz útjába állni, de az is tény, hogy a politikusnak a következő hetekben még intenzívebb pr-munkát kell végeznie, hogy maga mellé állíthassa azokat a párttagokat is, akik csak egy dúsgazdag, öntelt fickót látnak benne, akit nem érdekel a középosztály, és csak a Kohl-korszak politikáját akarja visszahozni.

Az elnökjelölti kaszting november 17-én ér véget a kereszténydemokratáknál. A jelölteknek ezután két hetük lesz a korteskedésre, majd december 4-én kezdődik a szavazás. A győztest majd a januári, hannoveri pártgyűlés fogja ténylegesen megválasztani, de a pártgyűlés számára kötelező érvényű lesz a levélszavazás eredménye. Talán ez lesz  a CDU történetének legdemokratikusabb elnökválasztása – a CDU történetének legelkeserítőbb helyzetében.

Nyitóképen: Angela Merkel mögül léphet elő: Helge Braun CDU-elnök lenne. Fotó: Reuters / Jens Schicke / imago images