Aki jobbra kormányozná a CDU-anyahajót – Kicsoda Friedrich Merz?

2018. december 7, Hamburg. Egy hórihorgas, ritkás hajú férfi áll a vásárváros csarnokában, a színpad szélén. Szürke öltöny, világoskék ing, a mélykék nyakkendőn vidám pingvinek ugrálnak. Szólítják. Az emelvényre lép. Taps. Feláll a pódiumra. Minden szem rászegeződik. Beszélni kezd. Gyors és heves. Szélesen gesztikulál. Megköszöni a szót. Változó intenzitású tapsvihar, néhányan fel is állnak a hallgatóságból, mások tüntetőleg csak akkor ütik össze tenyereiket, amikor feléjük néz a kamera.

Az akkor 63 éves Friedrich Merz nem így tervezte a visszatérést pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) élvonalába, ahonnan tizennyolc éve saját kezűleg űzte el Angela Merkel és a bajor keresztényszociálisok (CSU) akkori első embere, Edmund Stoiber. Merz sokat akart: a kancellári széket szemelte ki magának, és egy darabig nyeregben is érezhette magát, hiszen Edmund Stoiber 2002-ben elbukott Gerhard Schröder akkori szociáldemokrata kancellárral szemben. A történet folytatása ismert: kereszténydemokrata színekben végül Angela Merkel győzte le Schrödert, Merz pedig hirtelen nagyon távol találta magát a húsosfazéktól.

Ezen a kudarcon az elmúlt majd’ két évtized alatt sem tudott túllépni, de erre még visszatérünk. 

Összetaposták a virágágyást, és azt hitték, tilosban járnak

Friedrich Merz 1955-ben látta meg a napvilágot a sauerlandi (Észak-Rajna-Vesztfália) Brilon városában egy konzervatív katolikus család első gyermekeként. Édesapja, Joachim Merz bíró – egyébként szintén CDU-tag –, édesanyja, Paula Sauvigny pedig a város egyik legrégebbi patríciuscsaládjának tagja, akik a hugenottáktól származtatják magukat. A visszaemlékezések alapján

A barátaival gyakran buliztak egy régi, elhagyott szélmalomban, de az épület tulajdonosa nem emlékszik, hogy bármikor is részegen látta volna Merzet. „Ha a barátaival összetapostak egy virágágyást, már azt hitték, tilosban járnak” – idézi a Rheinische Post Heiner Fischt, a malom gazdáját.

Osztálytársai okos fiatalemberként emlékeznek rá, valami azonban mégsem lehetett teljesen rendjén, mert a fiatal Merznek tizenhat éves korában gimnáziumot kellett váltania. „Brilonban egyeseim voltak, ha jól emlékszem, matematikából és angolból, amellett bizonyos fegyelmi kérdésekben fennálló alapvető nézetkülönbségek miatt közel kerültem az iskolaváltáshoz” – emlékszik vissza Merz. Az érettségit már a rütheni gimnáziumban tette le, a jegyei viszont nem voltak elég jók az áhított orvosi tanulmányokhoz, így hát – a családi hagyományt követve – maradt a jogi pálya. 

Jogi tanulmányait 1976-ban kezdte meg az akkori fővárosban, Bonnban. 1981-ben feleségül vette a szintén jogász Charlotte Gasst – három gyermekük született –, egy évvel később pedig szakvizsgát tett Düsseldorfban. Merz a következő néhány évben Saarbrückenbe tette székhelyét, ahol az igazságszolgáltatásban dolgozott. 1986 óta praktizál ügyvédként. 

Nem bírja a vigaszt

Friedrich Merz politikai karrierje az 1989-es európai parlamenti választásokon kezdődött. Az akkor harmincnégy éves Merz ekkor már tizenhét éve a CDU tagja volt. Mindössze egy választási ciklust töltött el az Európa-palotában; 1994-ben ugyanis egyéniben bejutott a Bundestagba.

szót emelve az adórendszer egyszerűsítése és a szociális juttatások megnyirbálása mellett – más szóval a neoliberális vonalat érezte magáénak. 2000-től már a párt frakcióvezetőjeként tevékenykedett, ami akkor egyúttal a parlamenti ellenzék vezéregyéniségének szerepét is jelentette.

Kényelmes szerep, főként egy okos, jó tollú és szükség szerint agresszív politikusnak – egy olyannak, mint Merz.

„A német érdekekért Európában” – Friedrich Merz választási plakátja az 1989-es EP-választásra (Wikimedia Commons/Konrad Adenauer Stiftung)

Friedrich Merz mégis hatalmasat bukott a CDU vezetéséért folyó küzdelemben, amikor is a fölfelé törekvő politikust kisakkozta a hatalomból Angela Merkel, aki előbb pártelnök, majd 2005-től kancellár lett. Merz története

– emlékszik vissza Edmund Stoiber egykori kampánytanácsadója Merz kudarcára.

Merz magán kívül volt és árulást kiáltott. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a fiaskó inkább sértette a sauerlandi hiúságát, mint saját magát – elvégre a nem terv szerint alakuló dolgokhoz már lehetett alkalma hozzászokni. És nem, Friedrich Merz nem felejt, és nem, Friedrich Merz nem lép túl sérelmeken. Emlékezetes a Rheinische Post által felidézett anekdota: Friedrich Merz és Edmund Stoiber 2012-ben együtt nézhették végig a berlini Olympiastadionban, ahogy a Jürgen Klopp vezette Borussia Dortmund 5:2-re elveri a Bayern Münchent. Merz, aki akkor a BVB felügyelőbizottságában ült, a mérkőzés végén állítólag Stoiberhez lépett (aki akkor a müncheni csapatnál töltött be hasonló tisztséget), amire a bajor politikus azt mondta: „Jobban viselem, ha nekem kell vigasztalni, mint ha engem vigasztalnak”. Merz erre csak annyit szólt: „Én is”. 

Friedrich Merz, a középosztálybeli

Merz visszatérése mögött tehát legalább annyira ott van a sértettsége, mint az utóbbi időben leginkább csődtömegnek bizonyuló merkeli–kramp-karrenbaueri politika iránt érzett ellenszenve. De mit csinált Merz a 2002-es blamázs után? 

Nos, egy darabig még bent ült a Bundestagban – 2003-ban még bedobta az azóta védjegyévé vált söralátétes ötletét –, majd 2009-ben bejelentette: egy időre legalábbis visszavonul a hivatásszerű politizálástól, és nagyobb figyelmet szentel ügyvédi tevékenységének. 2005-től 2014-ig a Mayer Brown nemzetközi ügyvédi iroda munkatársa volt, ebben az időben gyakran a tengerentúlon is megfordult. Emellett, ahogy arra már korábban is utaltunk, jó néhány nagyvállalat felügyelőbizottságának is tagja volt: olyanoknak, mint az AXA biztosító, a magyar vasút új emeletes motorvonatait gyártó Stadler Rail, vagy éppen a Németországban meglehetősen rossz hírű Blackrock nemzetközi alapkezelő. A Spiegel megjegyzi: különösen ez utóbbi miatt kellhet majd Merznek magyarázkodnia. 

Friedrich Merznek aligha meglepő módon van mit a tejbe aprítania: saját bevallása szerint is legalább évi egymillió euró (bruttó) érkezik a számlájára, a szenvedélyes hobbikerékpárost és -pilótát pedig két magánrepülő várja valamelyik vesztfáliai repülőtér hangárjában. Merz ennek ellenére még mindig azt vallja: ő középosztálybeli. 

Harmincöt százalék plusz x

A nagy gazdasági szereplőkhöz fűződő szoros kapcsolata miatt

a folyamatos – úgy tartalmi, mint érzelmi töltetű – Merkel-kritika pedig jól csapódik le azoknál, akik szívesebben látnák nyugdíjban a kancellárnőt, mint a Willy-Brandt-Straße 1-ben. Ugyancsak nagy népszerűségnek örvend a párt fiataljai körében: „Kancellár! Kancellár!” – skandálta hallgatósága a Junge Union egyik tavalyi rendezvényén.

Merz üzenete világos: fel kell hagyni a centrumpolitikával, a CDU-t pedig vissza kell tolni jobbra, ahová való – így lehet szavazókat szerezni a radikális jobboldaltól. Politikai konzervativizmus, gazdasági liberalizmus, akár a régi szép időkben. „Harmincöt százalék plusz x” simán lehetséges ezzel a lépéssel – véli Friedrich Merz. 

Élvezi a figyelmet – Friedrich Merz bejelenti indulását a CDU elnöki tisztségéért (MTI/EPA/Clemens Bilan)

Persze Merznek előbb a pártját kell meghódítania, a választók csak utána jöhetnek majd. Utóbbiak egyébként mintha kedvelnék Merzet: az infratest dimap felmérése szerint

ami éppen tíz százalékkal magasabb arány, mint Armin Laschet észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök esetében, aki szintén kiszemelte magának a kancellári széket.

Merzhez remekül illik az establishmentet kritizáló outsider szerepe, akárcsak Donald Trumphoz annak idején. A média imádja az egykori frakcióvezetőt, akinek már külön rovata is van a Die Welt vasárnapi kiadásában. És Friedrich Merz mindig gondoskodik arról, hogy bedobjon egy olyan témát, amin aztán csámcsoghat a Bild meg a Twitter. Hiszen ha valami, hát ez imponál neki: ha provokálhat és ha beszélnek róla. 

Friedrich Merz a napokban kirobbanó újabb migrációs válság kapcsán is leszögezte: humanitárius katasztrófa történik, ugyanakkor kijelentette: „jelzést kell küldenünk a menekülteknek: nincs értelme Németországba jönnötök, mi nem tudunk titeket felvenni”.

A kérdés már csak az: vajon van-e még létjogosultsága a posztmerkeli CDU élén ennek a rátarti, de intelligens és céltudatos férfinak, aki mintha egyenesen az NSZK legszebb napjaiból lépett volna a hamburgi vásárváros csarnokában felállított emelvényre 2018 decemberében?

Már a tavalyi lipcsei pártnapkor is azt írtuk:

Elhivatottságához nem férhet kétség. Sokatmondó a Rheinische Post által megszólaltatott munkatársak véleménye: „Ha Merzből CDU-elnök lesz, Merkel nem fog több karácsonyi beszédet tartani kancellárként”. Veszítenivalója nincs – de vajon hogyan felelne meg a CDU a húszas évek kihívásainak a kilencvenes évek válaszaival?