A zaj társadalma

Egy amerikai mondás szerint csak attól szabad szívességet kérnünk, aki már megebédelt. A jótanácsnak létezik statisztikai alapja: a tengerentúli bíróságokon kimutatták, hogy ugyanazok az ítészek jóllakottan mindig enyhébb ítéletet hoznak, mint táplálkozás előtt. Így fordulhat elő, hogy olyan emberek, akiket ugyanazért a bűncselekményért ítélnek el, drámaian eltérő büntetést kapnak. Hasonló összefüggést fedeztek fel a hőmérséklet és a futballpályán születő eredmények között: melegebb időben a bírók sokkal szigorúbbnak bizonyulnak, mint a hűvösebb napokon; ahogy az egyetemek felvételi bizottságai is könnyebben szórják ki a jelentkezőket, ha az adott napon nyomasztó az égbolt. A sor folytatható.

Daniel Kahneman ősz halántékú, legendák övezte pszichológus és matematikus. Holokauszttúlélőként a leendő zsidó állam területére vándorolt, majd az izraeli hadsereg pszichológiai részlegének tagja lett. Feladata az volt, hogy tesztelje a tiszti képzésbe jelentkező katonákat, és eljárásokat dolgozzon ki az emberi viselkedés tanulmányozására. Beleszeretett a viselkedéstudományba. Ma már a közgazdaság és a pszichológia összefüggéseinek egyik legelismertebb kutatójaként tekinthetünk rá, aki az emberi magatartás rövidzárlatai, a döntési hibák és előítéletek feltérképezéséért megkapta a Nobel-díjat.

Kahneman és társai új könyvének témája a tudatunkat bekebelező, tisztánlátásunkat és ítélőképességünket kikezdő zaj. Ahol döntések születnek, ott mindig akad zaj is – véletlenszerű önkényesség, szétszórt változékonyság, amelynek iránya időről időre más, miközben végig ugyanarról az alanyról beszélünk. A rendszerek azért zajosak, mert ugyanazok a szakemberek következetlenül alkalmazzák a mércéket és szabványokat. Hangulatunk, fáradtságunk, fizikai környezetünk és teljesítményünk ingadozásai, amelyek egyébként irrelevánsak, döntően befolyásolják döntéseinket és választásainkat. A probléma súlyát esetek légiójával támasztja alá a kötet a már említett igazságszolgáltatástól az orvostudományon át az üzleti életig (egy biztosítótársaság vezetője több száz millió dollárra becsüli a zaj éves költségét a kockázatvállalásban). A betegként orvoshoz forduló átlagembernek vagy a támogatásra pályázó vállalkozásnak kifejezetten érdeke, hogy a közösség működésében csökkenjen ez a variabilitás, ám a jelenséget máig figyelmen kívül hagyjuk. Ennek oka, hogy az emberek sokkal jobban tudnak ok-okozati úton gondolkodni, mint statisztikailag.

Szerzőink a zaj egy sajátos mozgatórugóját: a társadalmi befolyást is vizsgálják. A csoportos viselkedés különösen ki van téve a zajnak, ugyanis a népszerűség, pláne az online népszerűség könnyen manipulálható. Kahnemanék információs kaszkádokról beszélnek, amelyek arra késztetik az embereket, hogy készségesen csatlakozzanak olyan véleményekhez, amelyekkel egyébként nem értettek egyet. A zajos döntések árthatnak, tönkretehetik vagy akár véget is vethetnek egy emberi életnek.