A világutazó pedagógus

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban

Chile után, Martinique előtt futunk össze egy kávéra Mészöly Ágnessel. Fülig ér a szája, pedig a covidszabályozások nem könnyítik a világutazók életét – azokét sem, akik nem (csak) jókedvükből, hanem munkaügyben indulnak mindig új utakra. Ágnes konduktor, a szakma egyik „utazó követe” évtizedek óta: olyan területekre is elviszi a konduktív pedagógia módszereit, ahol még nem hallottak a nyugati világban ismert fejlesztésekről. „Európában is szeretek dolgozni, de amikor messze megyek, mindig megérzem, milyen jó leejtett ejtőernyősként felderíteni a terepet, kreatívan megoldani az elém kerülő kihívásokat. Kína nagy kedvencem volt például, de azt hiszem, mondhatom: jól feltalálom magamat máshol is. Csináltam már telefonkönyvből lábzsámolyt, seprűnyélből járóbotot. Rövid távon, egy-két hónap alatt hatalmas fejlődést lehet elérni a nehéz körülmények között élő, súlyosabb állapotú gyerekeknél is.” Mint megjegyzi: ő a rövid kiküldetéseken, néhány hetes projektekben működik a legjobban, sosem illett hozzá a „rendes polgári” munkahelyek kötött struktúrája.

Élete sok ponton bizonyította ezt, ugyanis – az ő szavaival élve – a „konduktori cigányélet” mellett egy másik szakmában is hivatásra lelt: író lett, és huszon-egynéhány könyvvel a háta mögött ezt már ki is meri jelenteni magáról. Első regényét az este tizenegy órai és a hajnali szoptatás közötti csöndben írta főállású anyaként, alig egy hónap alatt. A jeligés pályázaton aztán, ahová elküldte, nem választották a győztesek közé, mert úgy gondolták, egy többkötetes író művével van dolguk, a projektben pedig az új hangokat keresték. Ez évekkel később derült csak ki, mégsem futott vakvágányra az induló írói karrier: egy szakmabeli arra biztatta, hogy találjon magának kiadót, mert van keresnivalója a szavak világában „Jól hangzott ez a kiadókeresés, csakhogy én ennek a játéknak nemhogy a szabályait, de a nevét sem tudtam. Elkezdtem a telefonkönyvből kinézni azoknak a kiadóknak a számát, amelyeknek szerettem a könyveit, így kezdődött” – emlékszik vissza.

Eleinte a gyermek- és ifjúsági irodalom területén alkotott, később már a felnőtteknek is írt hosszabb-rövidebb történeteket. Legutóbbi, 2021-ben megjelent könyvében, a Márta evangéliumában a nők keveset emlegetett csoportjáról mesélt: a Mártákról. Azokról az asszonyokról, „akik felállítják a setet, például a Bibliában az utolsó vacsorát, de aztán eltűnnek, senki nem figyel rájuk. Ők azok, akik ezer éve lehetővé teszik, hogy működjön ez az életnek nevezett izé, de nem kapnak cserébe valódi törődést”. Ágnest a bibliai Márta története még tizenkét éves korában megfogta, és azóta is foglalkoztatta a gondolat: vajon miért ilyen sors jut ezeknek a nőknek? „Nem szerettem volna »igazságot a Mártáknak!« mozgalmat indítani, csak meg akartam mutatni őket, hiszen ők nem vonulnak majd a jogaikért” – teszi hozzá.