Az újbaloldal előszeretettel sajátítja ki a globalizáció kritikáját, pedig az se nem új, se nem baloldali. A csiphiány és az elszálló élelmiszerárak mind ugyanarra emlékeztetnek minket: a megoldás a helyi közösségekben van.
Az „antiglobalista” szócskáról a jól értesült szerkesztőségekben két dolgot szokás tartani: tőről metszett posztmodern törekvést jelöl, amely eredendően baloldali. Egyik sem igaz. Kiváló bizonyíték erre, hogy pontosan huszonöt éve jelent meg a The Case Against the Global Economy (érvek a globális gazdaság ellen) című esszégyűjtemény, konzervatívok és környezetvédők profetikus összefoglalója arról, amit az áruhiány és az ellátási láncok válságának napjaiban mindannyian a bőrünkön érzünk. A szerzők közt olyan neveket találunk, mint Wendell Berry, Kirkpatrick Sale és Herman Daly; írókat, akik már azelőtt az emberi léptékhez való visszatérést hirdették, hogy az Antifa vagy az Extinction Rebellion megszületett volna. S amíg napjaink aktivizmusa magamutogató és végső soron eredménytelen performanszokban teljesedik ki, ez a negyedszázados kötet konkrét receptet ad a változáshoz: a demokrácia, az élelmiszer-ellátás és a környezetvédelem lokalizációját.
Könyvünk diagnózisa mai szemmel a legkevésbé sem tűnik provokatívnak. A globális gazdaság aláássa szabadságunkat, biztonságunkat és jólétünket, nem utolsósorban elpusztítja a bolygót. Felülírja a helyi kultúrákat, töredezetté teszi a közösségeket, felszámolja a demokráciát.Nagyvállalatok kezében összpontosítja a hatalmat, és destabilizálja az éghajlatot. A globalizációnak léteznek jó oldalai, ám a csaknem kizárólagos hajtóerő a növekedés iránti buzgalom – mindannak a félresöprése, ami lassítja az anyagi gyarapodást.
Ifjabb Lomonici Zoltán rávilágított: „főként online térre támaszkodó jelölő szervezetek mozgástere szűkül, míg azok a pártok és jelöltek, amelyek eddig is hagyományos kampányeszközökre építettek, várhatóan kevésbé érzik meg a változást.
A modern társadalmak időanalfabéták. Mivel nem értjük a természetes folyamatok sebességét, elveszett az időarányérzékünk, és szükségszerűen csak rövid távú döntéseket hozunk. A megoldás? Legyünk egy kicsit mindannyian geológusok – javasolja Marcia Bjornerud.
A nyári szünet végeztével visszatérnek a jól megszokott hétköznapok, bele kell rázódni a tanév rutinjába. Gyermektraumatológusként ilyenkor évről évre a balesetek számának jelentős emelkedését látom. Mik a leggyakoribb okok, és hogyan óvhatjuk meg kisebb és nagyobb gyermekeinket?
A legesélyesebb forgatókönyv egy amerikai befektetői konzorcium létrejötte, amely többségi tulajdonosként venné át a TikTok amerikai ágát, miközben a ByteDance kisebbségi részesedést tartana meg.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
Messiások egymás közt...
Az aktuális háborús helyzetet stratégiai „zsákutcának” minősítette David Ignatius.
