A bolygó és a demokrácia közös érdeke

Az energiaárak elszabadulásától hangos a világ. Az olaj, a szén, a földgáz és az áram ára 2021 őszére brutális mértékben elszállt a mostanában megszokotthoz képest. Szakértői elemzések szerint összetett folyamat vezetett ide, amelynek gazdasági és politika okai egyaránt azonosíthatók. A politikai tényezőket illetően egyetértés van abban, hogy a drasztikus árrobbanásban központi szerepet játszik az energiapiac zöldítése, nevezetesen az, hogy egyes nyugati országok a környezetbarát energiaforrásokra való gyors ütemű átállás hevében fittyet hánytak a ma még meghatározó hagyományos energia­források drágulására. Mivel a rezsit kordában tartó hazai kormányzati lépések példája egyelőre nem volt ragadós, abból indulhatunk ki, hogy mindennek a számláját a végfelhasználó polgárok fogják állni. Így válik az energiaárak robbanása a politika és a nép kapcsolatának tantörténetévé.

A demokrácia „feltalálásakor” e kapcsolat közvetlensége és ereje még magától értetődött. A démosz a görög város polgárait jelentette, akik tényleges közösséget alkotva valósították meg az önkormányzás eszményét: összegyűltek (legfeljebb néhány ezren) a téren megvitatni és eldönteni közös ügyeiket. Nép és politika kapcsolata azóta jóval bonyolultabbá vált. Szükségszerűen alakult ez így, hiszen például a népesség, amely évezredekkel ezelőtt még elfért az agorán, a demokrácia modern korszakára olyan méretűvé nőtt, hogy a közös eszme­csere és döntéshozatal csak erre szabott intézmények közbeiktatásával képzelhető el. A nyugati alkotmányfejlődés a választás és a képviselet eszközével oldotta ezt meg: bár továbbra is léteznek a közvetlen demokrácia intézményes formái (mindenekelőtt a népszavazás), a döntéseket túlnyomórészt a nép által választott képviselők hozzák. A jól működő képviselet nemcsak azt teszi lehetővé, hogy nagy létszámú közösség is önkormányzó módon döntsön közös ügyeiről, hanem azt is biztosítja, hogy az összetetté váló társadalmi kérdéseket megfelelő intézményes keretekben válaszolja meg.