Érintettként tenni az érintettekért

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

A daganatos betegség által érintett családok kétféle módon reagálnak, miután elül a vihar: vagy igyekeznek mihamarabb maguk mögött hagyni a szörnyű emlékeket, vagy tovább mélyítik ismereteiket a területen, és ideig-óráig – ha nem örökre – életük szerves része lesz az onkológia. Nincs jó megoldás, kinek melyik működik, kinél mi segíti a feldolgozást. Borszékiné Cserháti Erika az utóbbi csoporthoz tartozik: kisfia lassan tíz éve gyógyult rákbetegségéből, Erika pedig 2015 óta alapító vezetője az Érintettek Egyesületnek, ahol a betegséget átélő családok tagjai segítenek egymásnak, sorstársaknak. Programjaikat a szükség szülte: azokra a hiányokra igyekeznek reagálni, amelyekkel a betegágy mellett szembesültek.

„Nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat nagy szeretettel. Nem vagyunk mindenhatók, viszont hiszem, hogy azon az egy négyzetméteren, ahová a Jóisten letett bennünket, tudunk jót cselekedni. Ehhez bele kell tenni az adott feladatba szívünket-lelkünket; akkor már értéke van annak, amit adunk, akkor is, ha csak egyetlen embernek segítünk. Ez magánemberként a hitvallásom, és úgy gondolom, az Érintetteknek is” – mondja Erika. A gyermek­onkológia világában az együttérzés a legfontosabb. A legapróbb figyelmességek, dolgok a legértékesebbek, mert ott beléjük lehet a leginkább kapaszkodni. A közösség ikonikus alakja, szülők és gyerekek egyik kedvence például az a nővér, aki reggelente, ha ötven apróságnak kell is megszúrni a karját, minden sebtapaszt kérés szerint díszít ki rajzaival. A pityergő gyerek kérhet a ragasztásra autót, amelyet a nővér kiszínez, majd szirénával ékesít – akkor és ott ez gazdagítja a gyermek, így a szülők életét is.