A liberális demokráciáknak nemcsak a világképük, de az önképük sincs átfedésben a valósággal. A nyugati kultúrát épp azok ássák alá, akik a felsőbbrendűségére hivatkozva kormányozzák a nemzetközi intézményeket – fogalmaz egy harsány és „hálátlan” indiai, akit egyre többen olvasnak.
Mi a közös bennünk, közép-európai szuverenistákban és egy markánsan balos esszéistában Dél-Indiából? Biztos, hogy egészen más dolgokban hiszünk, tapasztalataink egy része mégis összeköt minket. Pankaj Mishra úgy ír a nemzetközi liberalizmusról, hogy olvasásába a karcosabb hangú véleményformálóink is belepirulnának. Szerzőnk, aki saját bevallása szerint egyike „a Nyugat milliárdnyi mostohagyermekének”, földönfutóként cseperedett a világ egyik legszegényebb szegletében. A folytatás azonban váratlanul jól alakult számára, hiszen a szülőföldjének nyomorát megörökítő ifjú utazó novelláiért rajongani kezdett a gyarmattartó múltért vezeklő brit értelmiség.
A jogok, a tolerancia és az egyenlőség magasztos retorikája még a vezető hatalmak saját valóságának
sem felel meg”