Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Benedek Miklós 1946. szeptember 28-án született.
Sal Endre írása a Mandiner hetilapban.
Vannak színészek, akik ha megjelennek a színpad egyik sarkában, néma csönd lesz a teremben. A várakozás csendje.
Benedek Miklós ilyen színész. Hallatlan stílusérzék, fanyar humor és fegyelem. Ott volt a legendás Katona József Színházban, és tizenhét év után ő hagyta el, ott volt a Nemzeti Színházban is, ahonnan őt küldte el Alföldi Róbert, mert mást gondolt a színházról.
A színjátszásban teljesedett ki, de a magánéletében a sors cudarul elbánt vele. Még gyerek volt, mikor az édesapja, Benedek Tibor eldobta magától az életet. Ráadásul a szülei elváltak, így csak vasárnapi apukaként érezhette az édesapja közelségét. „Édesanyámmal a Csanádi utcába költöztünk, ő a Szent István parkba. Vasárnapi gyerek voltam. Édesapám az ágyban fogadott, szeretett lustálkodni. Ebédekre emlékszem. Modern étterem, aztán Luxor kávéház. S a Vidám Színpad délutáni előadásai. Forgách László barackot nyomott a fejemre, és mindig ugyanazt mondta: szervusz, Muki, de megnőttél, hányadikba jársz?” – emlékezett korábban erre az időszakra.