„Valamifajta bocsánatkérésre és a jobb megértést szolgáló gesztusokra lenne szükség” – tömören ezt a véleményt fogalmazta meg egy német szociáldemokrata európai parlamenti képviselő azt követően, hogy az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Ausztrália Franciaországot megkerülve döntött haditengerészeti együttműködésről és fejlesztésekről. A három ország új biztonságpolitikára fókuszáló partnerségi szerződést jelentett be, amellyel összefüggésben Ausztrália felmondta az öt évvel korábban Franciaországgal kötött, dízel- és elektromos hajtású tengeralattjárók gyártásáról szóló szerződést, és inkább amerikai vagy brit nukleáris hajtású tengeralattjárókat vásárol. Ez a lépés Franciaországban dühöt, Brüsszelben és számos uniós tagállamban pedig értetlenséget váltott ki, újabb példáját szolgáltatva annak, hogy mennyire átalakult az európai politikai elit gondolkodása.
Néhány évtizeddel ezelőtt a demokrácia piaci versenyhez hasonlítása a politikatudomány meghatározó és tisztelettel övezett elméleti irányzata volt, ami az országok belső politikai életének megértését, valamint a nemzetközi politikai térben zajló események elemzését egyaránt lehetővé tette. A nyugati világban a folyamatos verseny alapozta meg a teljesítmény és siker iránti vágyat, az innováció szükségességét, a kudarc feldolgozásának és az újrakezdésnek a képességét. A gazdaságon túl ez a gondolkodásmód határozta meg a politika, a nevelés, a tudomány, a művészet, a sport világát is, áthatva a hétköznapokat. Ennek következtében természetesnek tűnt, hogy versengés zajlik a politikai szereplők között, amelyek eltérő utat kínálnak politikai közösségüknek, egyúttal elfogadják, hogy az a közösség, amelynek vezetésére pályáznak, más országokkal fut versenyt különféle erőforrásokért. Mindezek ellenére a verseny nem vezetett szükségszerűen a konfliktusok elmérgesedéséhez és a politikai közösség széteséséhez. Könyvtárakat lehetne megtölteni a verseny és az együttműködés, a konfliktus és a kooperáció összehangolásának lehetőségeit bemutató irodalommal.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Nagyszabású tervekkel a tarsolyában állt munkába a Magyar Ökölvívó Szakszövetség öt évre megválasztott elnöke, az olimpiai bajnok Kovács István Kokó. Az ambiciózus, nemzetközi tapasztalattal rendelkező sportvezető azért vállalta a kihívást, hogy rendet tegyen, és felemelje sportágát.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Az EU Observer oldalán megjelent véleménycikk azt állítja, hogy a gyerekvédelmi törvény „erőszakos homofób hullámot” indított el a kontinensen.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
