„Rézbőrű volt az alkony” – A magyar indiánozás címmel látható kiállítás év végéig a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállításhoz időzítve megjelent egy antológia is, amelyben hetvenkilenc kortárs magyar író és költő szerepel „indiános” szövegekkel. Azt nyilván pontosítani vagy árnyalni kellene, hogy mit is jelent tulajdonképpen az „indiános” szöveg. Ha rövidre akarnám zárni, talán azt mondhatnám, hogy egyszerre jelent sok mindent és semmit. Mert ez a sok mai magyar szerző – köztük jómagam is, de erről a továbbiakban diszkréten hallgatok – mind a maga sajátos módján viszonyul az indiánsághoz.
A kiállítás egyébként a huszadik század elején felbukkanó hazai indiánozás nagy alakjainak állít emléket. Baktay Ervin, Borvendég Deszkáss Sándor vagy Cseh Tamás nem lehetett valódi indián, bennük is inkább egy alapvetően romantikus kép élt arról, milyen lehetett az autentikus indián élet. Ennyiben a kiállítás ugyanúgy egy képzeletbeli, vágyképektől átjárt, közép-európai színekkel átszőtt világot mutat, mint az antológia. Amelynek címe egyébként Az utolsó indiánkönyv. Az, hogy utolsó, már olvasás előtt a melankólia erőterébe helyezi a könyvet. Mintha már a cím is azt sugallná, hogy valami végérvényesen befejeződött, valami mindörökre elmúlt. Az európai embernek az indián életforma már egy évszázaddal ezelőtt is nagyon távoli volt. Egyfajta árkádiai létezésnek tűnt. A romlatlan természettel együtt lélegző, ártatlan és naiv indián képe mélyen beivódott az európai kultúra rétegeibe, természetesen olyan közvetítőkön keresztül, mint Karl May vagy James Fenimore Cooper. A Winnetou vagy Az utolsó mohikán képezi legtöbbünk indiánképének alapjait, ne szépítsük. De ezzel nincs is baj igazán, legfeljebb csak akkor, ha a felnőttkor küszöbét átlépve még mindig azt gondoljuk, hogy ezeknek a máskülönben kitűnő regényeknek bármi közük lehet az úgynevezett valósághoz.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Kétéves kutatómunka, huszonhárom tájegység szándékosan szubjektív bemutatása, kézzel készített térképek és illusztrációk: a Magyarország – Az útikönyv című grandiózus kötet a hazaszeretet és a hiányérzet találkozásából született.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Szép pályaív, jobbnál jobb színházi és filmes szerepek, szerető férj, népes család, díjak, elismerések, tervek és nem szűnő lendület – így fest 76 évesen Piros Ildikó mérlege. Az idei Magyar mozgókép fesztivál életműdíjasával haladtunk végig élete legfontosabb állomásain.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
