„Rézbőrű volt az alkony” – A magyar indiánozás címmel látható kiállítás év végéig a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállításhoz időzítve megjelent egy antológia is, amelyben hetvenkilenc kortárs magyar író és költő szerepel „indiános” szövegekkel. Azt nyilván pontosítani vagy árnyalni kellene, hogy mit is jelent tulajdonképpen az „indiános” szöveg. Ha rövidre akarnám zárni, talán azt mondhatnám, hogy egyszerre jelent sok mindent és semmit. Mert ez a sok mai magyar szerző – köztük jómagam is, de erről a továbbiakban diszkréten hallgatok – mind a maga sajátos módján viszonyul az indiánsághoz.
A kiállítás egyébként a huszadik század elején felbukkanó hazai indiánozás nagy alakjainak állít emléket. Baktay Ervin, Borvendég Deszkáss Sándor vagy Cseh Tamás nem lehetett valódi indián, bennük is inkább egy alapvetően romantikus kép élt arról, milyen lehetett az autentikus indián élet. Ennyiben a kiállítás ugyanúgy egy képzeletbeli, vágyképektől átjárt, közép-európai színekkel átszőtt világot mutat, mint az antológia. Amelynek címe egyébként Az utolsó indiánkönyv. Az, hogy utolsó, már olvasás előtt a melankólia erőterébe helyezi a könyvet. Mintha már a cím is azt sugallná, hogy valami végérvényesen befejeződött, valami mindörökre elmúlt. Az európai embernek az indián életforma már egy évszázaddal ezelőtt is nagyon távoli volt. Egyfajta árkádiai létezésnek tűnt. A romlatlan természettel együtt lélegző, ártatlan és naiv indián képe mélyen beivódott az európai kultúra rétegeibe, természetesen olyan közvetítőkön keresztül, mint Karl May vagy James Fenimore Cooper. A Winnetou vagy Az utolsó mohikán képezi legtöbbünk indiánképének alapjait, ne szépítsük. De ezzel nincs is baj igazán, legfeljebb csak akkor, ha a felnőttkor küszöbét átlépve még mindig azt gondoljuk, hogy ezeknek a máskülönben kitűnő regényeknek bármi közük lehet az úgynevezett valósághoz.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Lynch álomvilága jórészt egybeesett a rendszerváltás körüli idők furcsa eufóriájával, a kamaszkorommal, a nagy tájélményekkel és a kíméletlenül közelítő felnőttkorhoz kapcsolódó balsejtelmekkel. Győrffy Ákos írása.
Száraz Miklós György bő negyedszázada van jelen az irodalmi életben.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
A magyar kultúra napján országszerte és a határokon túl is kiállításokkal, koncertekkel, díjátadókkal és színházi előadásokkal tisztelegnek Kölcsey Ferenc Himnusza előtt.
