A második világháború vége után az Elbától keletre berendezkedő kommunista diktatúrák nem bírták a helyi társadalmak többségének támogatását. A hatalmon lévők ezért számos mindennapi gyakorlat révén arra törekedtek, hogy a lakosság mind nagyobb részét bevonják a politikai rendszer működésébe. Ezen ideológiai célokat szolgáló, a rezsim melletti kiállást jelző, valamint az állampárt vezető szerepét legitimáló elemekről szól Pap Milánnak, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem – Molnár Tamás Kutatóintézet tudományos munkatársának A párttal, a néppel… címet viselő kötete.
Társadalmunk alapvető értékeit negyvenévnyi politikai és ideológiai munka sem volt képes felülírni”
A politológus szerző hazánk 1957 és 1988 közötti történetével foglalkozó művében cáfolja azt a közkeletű vélekedést, miszerint a Kádár-rendszer depolitizálta a társadalmat. 1956 után ugyanis a vezetés előbb véres bosszút állt a forradalom és szabadságharc résztvevőin, majd 1962-ben hozzálátott a politikai rendszer társadalmasításához, megkísérelve az össznépi állam kialakítását. Ennek részeként megváltozott a politika nyelve is: a proletárdiktatúra narratíváját felváltotta a szocialista demokrácia, a népi állam, valamint a szocialista társadalmi integráció ígérete.