A harmadik természet

Hogy a virtuális valóság átalakította életünket, azt már jó ideje tapasztaljuk. Kezdődött a fényképezéssel, folytatódott a mozgóképpel, majd a tévével, a komputeres játékokkal és azzal, hogy általánossá vált az internet. A képi valóság még ennél is gazdagabb lett: reklámok, képes táblák, kijelzők, szimbólumok mindenütt. Ma már e-sport is létezik, ami láthatóan a fogalmak átalakulását hozza magával, mivel – szerintem – sport az, amiben megizzad az ember, a többi vagy verseny, vagy csupán szabad­idős elfoglaltság, esetleg játék. A valóság és a virtuális világ összemosódása azonban egyéb messze ható következményekkel jár.

A virtuális valóság lényege ugyanis a képekben való gondolkodás, szemben az olvasáson alapuló kultúra fogalmi gondolkodásával. Jól leírható adatokkal, mennyivel csökkent az olvasásra fordított idő, ám a könyvkiadás összességében még mindig jól jövedelmező tevékenység. Olyan vegyes kultúra van kialakulóban, amelyben a virtuális valóság fokozatosan a természet új fogalmát hozza magával. A természet eredeti görög jelentésében a dolgok belső mivoltát fejezte ki; egy létezőt a belső lényege, a céljai és viselkedésének jellegzetességei adják. A kutya ugat, mert ez a természete. Az ember pedig állatias és istenies tulajdonságokkal bíró lény. Az újkorban, a modernség kezdetén a természet új fogalma alakult ki: természet mindaz, ami az embert körülveszi, és változásait az anyagban végbemenő fizikai, kémiai, biológiai folyamatok ok-okozati összefüggései határozzák meg. A dolgokat többé nem a régi cél-okság fogalmával lehet megérteni, hanem az új természettudományok empirikus módszereivel. Ez egyben a valóság – benne az ember – materialista szemléletét hozta uralkodó helyzetbe.