Vlagyivosztok nem Florida – bemutatjuk a távol-szibériai valóságot

Heincz Barnabás riportja a Mandiner hetilapban

A holtpont akkor jön el, amikor ötödik órája repülünk Moszkvából. Csak Jakutföld fölött tartunk, ami Szibéria távoli szeglete, és még három óra Vlagyivosztok, az orosz Távol-Kelet központja.

Bal kormányos japán autó visz minket a városba, amely első ránézésre Európa legkeletibb pontja. A belváros épületei német mérnökök munkáját dicsérik, akik többek között Szentpétervárt tervezték és építették; a külváros panelrengetegje pedig olyan, mint a miskolci Avas. A város legpazarabb étterme grúz, a kifőzdében üzbég plovot és borscs levest mérnek, a boltok polcain néhány távol-keleti különlegesség mellett német sörök sorakoznak.

Az orosz gyarmatosítás hatékony volt: Vlagyivosztok európai város tizenegyezer kilométerre Budapesttől – nemcsak az utcák, hanem az emberek is ismerősek. Egy a kultúrközeg. Vlagyivosztok a kelet ura, azonban kérdés, hogy a kelet uralhatja-e Vlagyivosztokot.

Az orosz Távol-Kelet és Szibéria nem sokszor szerepel a nemzetközi média címlapjain, amikor pedig helyet kap, akkor a kínai befolyást emlegetik.

A fősodratú média hasábjain kínai telepesekről és erdőirtásokról írnak, valamint arról, hogy az ázsiai nagyhatalom hamarosan gyarmatosítja az orosz Távol-Keletet mind demográfiai, mind gazdasági értelemben. A gazdasági gyarmatosítás a természeti erőforrások felélésében és az orosz nyersanyagok iránti, folyamatosan növekvő kínai keresletben nyilvánul meg.

Érdemes azonban egy sétát tenni Vlagyivosztokban:

és kínai cégeket is csak elvétve találni. Ez pedig nemcsak a Tengermelléki határterületre, hanem az egész orosz Távol-Keletre és Szibériára igaz.

„A nemzetközi médiában emlegetett kínai inváziónak nincsen semmilyen kézzelfogható jele az orosz Távol-Keleten” – mondja Artyom Lukin, a vlagyivosztoki Távol-keleti Szövetségi Egyetem professzora lapunknak, kiemelve, hogy a kilencvenes években sok kínai munkavállaló és kereskedő érkezett a térségbe, azonban ezek a tömegek felszívódtak.

Nem túl vonzó Szibéria

Kínának ezer éve volt, hogy meghódítsa Szibériát és az orosz Távol-Keletet, mégsem tette. Nem kerülhetjük meg a kérdést: miért nem kolonizálta Kína e területeket?

– fogalmaz a szakértő. Rámutat, hogy a klíma miatt a letelepedés sem érdekli a kínaiakat, ráadásul az orosz gazdaság és különösképpen a távol-keleti régió nem muzsikál jól, ami azt jelenti, hogy kevés az üzleti lehetőség.

„A kínaiak olyan helyeken szeretnek letelepedni, ahol pénzt is lehet csinálni. Ezek a helyek jelenleg nem Oroszországban vannak, sőt manapság Kína maga is vonzó és izgalmas” – mondja Lukin, hozzátéve, hogy Kínának azért van érdekeltsége az orosz Távol-Keleten, hogy a természeti erőforrásokat megvásárolja az orosz cégektől.

„Az erdőirtás összetett kérdés, nem szabad túlreagálni, hiszen a média mindig a szenzációt hajhássza, és így téves képet festhet” – mondja a professzor. Szerinte nem a kínaiak jelentik a legnagyobb fenyegetést az orosz környezetre, hanem maguk az oroszok. Hangsúlyozza: senki nem engedné a kínaiaknak, hogy orosz erdőkben orosz fát vágjanak ki,

Kína így közvetetten felelős az irtásért, hiszen nagy a kielégítendő kereslet, azonban senki nem kényszeríti az orosz termelőket az erdőpusztításra.

A nemzetközi média másik példája a kínai befolyásszerzésre a közös orosz–kínai projektek, valamint a folyamatos infrastrukturális fejlesztés. Ez azonban a mértéket és mennyiséget tekintve ferdítés ebben a relációban. A fejlesztés nagyon fontos, hiszen Oroszország és Kína évszázadok óta szomszédok, az infrastruktúra pedig elmaradott, az utóbbi években ezért több fejlesztés történt. A Szibéria Ereje az első gázvezeték Kína irányába, a második, Mongóliát is átszelő vezeték építése pedig hamarosan megkezdődik. A Kelet-Szibéria–Csendes-óceán olajvezeték tíz évvel ezelőtt készült el, direkt leágazással a kínai partokhoz. „Eddig csak Európa felé voltak vezetékek, most már van alternatíva a Kelet irányába” – jegyzi meg Lukin.

A fejlesztések itt nem érnek véget: az Amurt sokáig nem szelte át állandó híd Oroszország és Kína között, most pedig van egy autópályahíd és vasúti összeköttetés is. „Zajlik a közös kereskedelmi infrastruktúra fejlesztése, aminek köszönhetően az orosz nyersanyagok és a kínai ipari termékek hamarabb és könnyebben jutnak célba” – összegez a szakértő. 

Az exportot és az importot tekintve Oroszország a mai napig Európához tartozik. 2018-as adatok szerint a 247 milliárd dolláros orosz export 13 százaléka landolt Kínában, import tekintetében pedig 13,3 százalék Peking részesedése. Szibériában és az orosz Távol-Keleten a helyi cégek dominálnak, a beruházások pedig Moszkvából, Szöulból és Tokióból érkeznek Vlagyivosztokba.

Komplikált viszonyok

Az előttünk álló évtizedekkel kapcsolatban Artyom Lukin elmondja, hogy ha a közeljövő gazdasági perspektíváját vizsgáljuk, a trend világos: Oroszország egyre inkább függeni fog Kínától az export tekintetében, Európa elsődleges piaci szerepe pedig gyengülni fog. „Az európai piac szerepe az orosz gazdaságban folyamatosan csökken, mivel egyre kisebb a kereslet a nyersanyagokra a népességcsökkenés, az energiahatékonyság és a zöldpolitika miatt.” A professzor szerint Moszkva megértette, hogy nemcsak politikai problémái vannak Európával, hanem gazdaságiak is, hiszen

ebben az esetben pedig Kína az egyetlen elérhető lehetőség. Rámutat: „Kínának nincsen alternatívája, a jövőben az orosz nyersanyagok a kínai piacon találhatnak gazdára, tekintve, hogy folyamatosan bővül a gazdaság.”

Az orosz–kínai kapcsolatok a nyugati mé­diában vizionált képpel ellentétben kétoldalúak – mondja Lukin. Hozzáteszi: az oroszok és a kínaiak politikailag egyenlő félnek tartják egymást, a gazdasági szférára azonban ez már nem igaz. A kínai gazdaság nemcsak nagyobb, hanem több területen fejlettebb is, és a gazdasági egyenlőtlenség idővel politikai egyenlőtlenséghez vezethet.

„Meddig lehet politikai egyenlőséget fenntartani gazdaságilag aszimmetrikus viszony mellett?” – vázolja Lukin az égető kérdést. A válasz elsősorban a geopolitikában és a hadseregben rejlik. „Kína nem fenyegetés Oroszországnak, mivel Washingtonra figyel, nem Moszkvára”, ezért szüksége van Oroszország szövetségére egy ilyen helyzetben. Amennyiben azonban a Kína–USA-reláció megbékél, és a kínai nacionalizmus tovább növekszik, fennállhat a fenyegetés. „A következő évtizedekben bármilyen forgatókönyv elképzelhető, ezért van szükség a hadsereg fejlesztésére és a nukleáris arzenálra, csak a biztonság kedvéért” – összegez Lukin. Szerinte nyugat felől jöhet fenyegetés, de a kelet is rejt kockázatokat,

Ez a kelet-ázsiai geopolitika tulajdonsága.

Hétköznapi realitások

„A hatalmas kínai piacok lassan eltűntek Vlagyivosztokból, Szibériába és a Távol-Keletre inkább vietnámi és üzbegisztáni munkavállalók érkeznek, a kínaiak felszívódtak” – mondja lapunknak Andrej Kozinyec, a Távol-keleti Szövetségi Egyetem adjunktusa. Rámutat: a kínai építőmunkások elvándoroltak a rubel gyengülése és a kínai bérek folyamatos emelkedése miatt, hiszen nincs már akkora különbség, amekkoráért megérje maradni. 

„A kínai piac üzbég piac lett, gyümölcsöt lehet még néha kapni kínai árusoktól, azonban már nem ők a többség” – fogalmaz Kozinyec. Kijelenti, hogy

oda nagyrészt Közép-Ázsiából érkeznek emberek. „Moszkvában és Szentpéterváron több a kínai; a kínai Szibériát és orosz Távol-Keletet vázoló elméletek mind fantazmagóriák.”

Az orosz Távol-Keleten sok kiemelt kereskedelmi és gazdasági övezet van, amelyek összefogják a nemzetközi Csendes-Ázsia koncepcióját. „Egyesek szerint Oroszországnak nem elég nagy az üzleti jelenléte keleten” – mondja az adjunktus. Bár az orosz gazdaság önellátó, a belföldön előállított termékek csak a határokon belül versenyképesek, és szükség lenne az exportpiac diverzifikációjára. Koznyec hozzáteszi: „Egyesek úgy vélik, hogy az orosz Távol-Kelet akkor fog felemelkedni, ha az oligarchák nem Párizsban vesznek lakást, hanem Szöulban; ha nem Oxfordba küldik a gyereket tanulni, hanem Tokióba.” Ebben lehet igazság.

Egyes, a kínai gyarmatosítást emlegető cikkek odáig jutottak, hogy Habarovszk invázióját vizionálják azért, mert a kínai tankok fél óra alatt érnének be a határ menti város központjába. Habarovszkban azonban vannak orosz tankok is, Vlagyivosztokban pedig a reggeli kávénkat egy atom-tengeralattjáró szomszédságában fogyaszthatjuk el.

Nyitókép: Shutterstock