Az első magyar király kapcsán mindannyian megtanultuk, hogy templomokat építtetett, püspökségeket és apátságokat alapított, s hogy államalapító munkájának megmaradásunk szempontjából, ha lehet, még fontosabb része volt mindez, mint a közigazgatás alapjait képező vármegyerendszer kialakítása. Szent István nem rövid távon gondolkodott, ha így tett volna, alkalmazkodik a magyarok pogány világnézeti mainstreamjéhez, és nem hirdeti a keresztény tanokat. De őt igazi államférfiként, hitből élő keresztényként a magyar nemzet hosszú távú megmaradásának célja vezérelte, ez lebegett a szeme előtt, amikor – akár a korabeli magyarok ellenében is – véghez vitte akaratát.
Ma, ezer évvel később, mintegy tíz év alatt egy hasonlóan pogány korban Kárpát-medence-szerte több mint 3000 templom újult meg, és több mint 130 Istennek szentelt ház épült. Ez folytatódik idén, amikor 25 milliárd forintot különít el a magyar állam a Gazdaságvédelmi Alapból, s ennek köszönhetően újabb 1800 templom újul meg, köztük 1400 az anyaországban, 400 pedig a határon túl. Pénzkidobás mindez, vagy a legfontosabb befektetés a jövőbe, a közösségbe és az emberi lélekbe?