Megvásárolt ENSZ-szakértők

Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

The Financing of UN Experts (az ENSZ szakértőinek finan­szírozása) címmel tette közzé a napokban jelentését a European Centre for Law and Justice (ECLJ) emberi jogi kutatóintézet. A jelentésből egyértelműen kiderül, hogy milyen meghatározó befolyást gyakorolnak az ENSZ emberi jogi szakértőinek munkájára az olyan szervezetek, mint a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) vagy a Ford Alapítvány.

Puppinck és csapata százötven olyan különmegbízottat keresett meg, aki mandátummal rendelkezett az ENSZ különleges eljárásainak valamelyikében, hogy nyilatkozzon a tevékenysége finanszírozásáról. Harminchét helyről kaptak választ, és huszonhét személlyel készítettek interjút. Ezenfelül meginterjúvolták az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) korábbi vezetőit is. A jelentés készítői az interjúk mellett megvizsgálták a hivatal pénzügyi jelentéseit, és összevetették a két legfőbb alapítvány, a Ford Alapítvány és az OSF pénzügyi jegyzőkönyveivel.

Az ENSZ emberi jogi tevékenységének két fő intézménye az Emberi Jogi Tanács, illetve az Emberi Jogi Főbiztos Hiva­tala. A világszervezet egyik fő mechanizmusa az emberi jogok védelme terén a különleges eljárások köre. Az ilyen eljárások mandátumainak birtokosai évente készítik beszámolóikat az emberi jogok helyzetével kapcsolatban egyes országokban, és ezeket a beszámolókat prezentálják az Emberi Jogi Tanács előtt. Az a körülmény, hogy a különleges eljárások nyomán készült ENSZ-dokumentumok később jogi hivatkozási alappá válnak, rendkívül problematikussá tesz bármilyen külső befolyást a jelentések kapcsán. Az ECLJ jelentése szerint a nemzetközi bíróságok éppúgy hivatkoznak rájuk, mint a nemzeti törvényszékek és parlamentek.

A különleges eljárásokat az Emberi Jogi Főbiztos Hiva­talán keresztül finanszírozza az ENSZ. A tagállamok GDP-arányos befizetéseiből 68 millió dollár folyt be 2015 és 2019 között, ami évente 13,6 millió dolláros gazdálkodási keretet jelent. A valós utazási és egyéb költségek azonban túllépnek ezen a kereten, amit rendszerint saját forrásból kell finanszírozniuk a jelentéseket készítő ENSZ-szakértőknek, ráadásul a tagállami befizetések is sok esetben elmaradnak vagy késnek. A különleges eljárásokat koordináló bizottság már 2020 szeptemberében jelezte, hogy az előirányzott összeg alig 60 százaléka folyt be. A pénzügyi gondokat ráadásul súlyosbítja az eljárások számának jelen­tős növekedése.

A másik nagy problémát az eljárási mandátumok egyenlőtlen finanszírozása jelenti. Számos válaszadó panaszkodott arra, hogy ők alapvető működési költségeiket sem tudják fedezni a nekik juttatott összegből, mások viszont luxushelyszíneken szerveznek tudományos konferenciát a témájuk népszerűsítése céljából. Ezek a „pénzügyileg sikeres” szakértők jól ismerik az adományozó ngó-k módszereit, illetve politikai-ideológiai prioritásait. Általában azok a témák, amelyek nem keltik fel a többségben lévő nyugati, liberális értékrendet valló támogatók érdeklődését, folytonos alulfinanszírozottságra vannak ítélve tényleges hasznosságuktól függetlenül. Az ECLJ jelentésében vizsgált öt évben, 2015 és 2019 között összesen 10 millió dollárt kaptak közvetlenül a válaszadók; volt, aki 2 millió dollárt, más 500 ezret. A teljes összeg több mint a felét a Ford Alapítvány, az OSF, illetve egyéb Soroshoz köthető ngo biztosította.