Puppinck és csapata százötven olyan különmegbízottat keresett meg, aki mandátummal rendelkezett az ENSZ különleges eljárásainak valamelyikében, hogy nyilatkozzon a tevékenysége finanszírozásáról. Harminchét helyről kaptak választ, és huszonhét személlyel készítettek interjút. Ezenfelül meginterjúvolták az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) korábbi vezetőit is. A jelentés készítői az interjúk mellett megvizsgálták a hivatal pénzügyi jelentéseit, és összevetették a két legfőbb alapítvány, a Ford Alapítvány és az OSF pénzügyi jegyzőkönyveivel.
Az ENSZ emberi jogi tevékenységének két fő intézménye az Emberi Jogi Tanács, illetve az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala. A világszervezet egyik fő mechanizmusa az emberi jogok védelme terén a különleges eljárások köre. Az ilyen eljárások mandátumainak birtokosai évente készítik beszámolóikat az emberi jogok helyzetével kapcsolatban egyes országokban, és ezeket a beszámolókat prezentálják az Emberi Jogi Tanács előtt. Az a körülmény, hogy a különleges eljárások nyomán készült ENSZ-dokumentumok később jogi hivatkozási alappá válnak, rendkívül problematikussá tesz bármilyen külső befolyást a jelentések kapcsán. Az ECLJ jelentése szerint a nemzetközi bíróságok éppúgy hivatkoznak rájuk, mint a nemzeti törvényszékek és parlamentek.
A különleges eljárásokat az Emberi Jogi Főbiztos Hivatalán keresztül finanszírozza az ENSZ. A tagállamok GDP-arányos befizetéseiből 68 millió dollár folyt be 2015 és 2019 között, ami évente 13,6 millió dolláros gazdálkodási keretet jelent. A valós utazási és egyéb költségek azonban túllépnek ezen a kereten, amit rendszerint saját forrásból kell finanszírozniuk a jelentéseket készítő ENSZ-szakértőknek, ráadásul a tagállami befizetések is sok esetben elmaradnak vagy késnek. A különleges eljárásokat koordináló bizottság már 2020 szeptemberében jelezte, hogy az előirányzott összeg alig 60 százaléka folyt be. A pénzügyi gondokat ráadásul súlyosbítja az eljárások számának jelentős növekedése.