Kibékülne az újraválasztott Trumppal Zuckerberg: még a pénztárcáját is kinyitotta
„Nagylelkű” ajánlatot tett a Meta-vezér.
Mit írt és mit nem Szabó Dezső?
„Antiszemita, nyilasszimpatizáns alkotó” – írja Szabó Dezsőről a Jelen hetilapban Ónody-Molnár Dóra. „A halottakat már nem lehet megkérdezni” – írta Robert Potts a Times irodalmi mellékletében anno a Kasztner-ügyről. Szabó Dezső álláspontját viszont szerencsére hűen közvetítik megmaradt írásai. Hogy antiszemita lett volna – legalábbis főleg a húszas évek elején –,
azt maga sem tagadta. „Örülök, hogy intelligens zsidókkal beszélhetek az én antiszemitizmusomról” – nyilatkozta 1920-ban Sass Irén cionista írónőnek, majd ecsetelte, hogy megoldásként a „pogrom” is elképzelhető. Talán az effajta megszólalásokból vonta le az újságíró a következtetést, hogy Szabó nyilas lett volna.
Pedig „engem nem lehet ötven percben megemészteni” – vallotta be 1928-ban Szabó, noha nem feltételezem, hogy ötven percet szentel manapság egy médiamunkás az írónak. Szabó ugyanis a későbbiekben egyaránt megkísérelt távolságot tartani a liberálisoktól, akik tagadták a nemzet létét – ezt zsidó trükknek nevezte –, és a nyilasoktól, akiknek eszméjét a halál szóval jellemezte. A két véglet között lavírozva azonban nem volt hajlandó finomítani szóhasználatán. Nem problémás-e a faj kifejezés használata? – tette fel a kérdést, majd ironizálva felelt rá: „És tényleg érzem: hogy Kongó állam egyik utcasarkán egy néger demokrata tyúktolvaj és Sanghaj főterén egy liberális kínai zsebmetsző szemrehányással néznek rám, hogy őket nem akarom megváltani” – gúnyolódott kritikusain.