Iparági érdekek

A nyugalmasabb nyári hetekben közzétett politikusi interjúk többségében megfigyelhető volt egy közös elem: az interjúalanyok sorra ismerték el, hogy minden idők legdurvább magyar választási kampányára számítanak szeptembertől. Nem kell éles elméjű elemzőnek lennünk ahhoz, hogy belássuk, számításaik minden bizonnyal beigazolódnak. 

Az előjelek is azt mutatják, hogy a jelenlegi bel­politikai környezetben – a közösségi média révén a korábbinál is átütőbb kommunikációs fegyverarzenál mellett – különösen könyörtelen és gátlástalan választási időszak vár ránk. Egyfelől a kampány felfokozott, sokszor túlzó, a választókat a jelöltek alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról propagandisztikus eszközökkel is győzködő természete a demokratikus versengés velejárója, sőt a szólásszabadság különösen védett övezete. Másfelől azonban érdemes néha távolabbra is tekinteni és a társadalmi fenntarthatóság egy-egy alapvető szempontját is megfogalmazni. A nyár végi nyugalom alighanem jó ideig az utolsó alkalom arra, hogy a politikai kommunikációval összefüggésben ezt a luxust megengedjük magunknak.