A nyugalmasabb nyári hetekben közzétett politikusi interjúk többségében megfigyelhető volt egy közös elem: az interjúalanyok sorra ismerték el, hogy minden idők legdurvább magyar választási kampányára számítanak szeptembertől. Nem kell éles elméjű elemzőnek lennünk ahhoz, hogy belássuk, számításaik minden bizonnyal beigazolódnak.
Az előjelek is azt mutatják, hogy a jelenlegi belpolitikai környezetben – a közösségi média révén a korábbinál is átütőbb kommunikációs fegyverarzenál mellett – különösen könyörtelen és gátlástalan választási időszak vár ránk. Egyfelől a kampány felfokozott, sokszor túlzó, a választókat a jelöltek alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról propagandisztikus eszközökkel is győzködő természete a demokratikus versengés velejárója, sőt a szólásszabadság különösen védett övezete. Másfelől azonban érdemes néha távolabbra is tekinteni és a társadalmi fenntarthatóság egy-egy alapvető szempontját is megfogalmazni. A nyár végi nyugalom alighanem jó ideig az utolsó alkalom arra, hogy a politikai kommunikációval összefüggésben ezt a luxust megengedjük magunknak.
Soroson túl is van élet: elképesztő összegek mozdulnak meg, a világ legvagyonosabb milliárdosai rengeteget költenek kedvencük kampányára. De kik is ezek a nagylelkű támogatók? Mutatjuk!
Kiakadtak a republikánusok a Roberts-féle demokrata kampányvideón.
Két karakteres, üzeneteiben és politikáiban homlokegyenest eltérő államvíziót kínáló elnökjelölt csap össze november 5-én. Tíz-tíz nagy ígéret, pontokba szedve megmutatja, mennyire más lenne Trump és Harris Amerikája.
A lap az 1970-es évek óta a demokrata jelölteket támogatta. Eddig.
Sőt, a demokrata jelölt sikeresen épített ki kapcsolatot a queer kultúrával, örömködik az Economist.
Miután nem tudta fenntartani az inspiráló imázst, egyetlen üzenete maradt: „nem vagyok Trump”.
Harrison Ford támogatja a demokrata elnökjelöltet.
Sajtóértesülések szerint egy több mint hét éve húzódó jogi ügyre került pont nemrég, amely több száz millió forintot is elvihet a csatornától.
