Brüsszel nem Róma, Szent István műve nem tévképzet

Márai Sándor írta: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen.” Bármilyen ünnepről legyen is szó, az embernek olyan érzése támad, hogy a baloldal politikusai, véleményformálói, a baloldali sajtó nem tud mit kezdeni vele. Ami több a vurstlinál, azt már nem értik. Ami túlmutat az „egyénen” – mint például a nemzet, annak ezeréves múltja és újabb évezredes jövőjének reménye –, azt végképp nem. Az pedig teljességgel elképzelhetetlen számukra, hogy egy ünnepben megjelenjen a transzcendens perspektívája is. Persze jó részük régi materialista kommunista vagy újbaloldali nihilista, így nincs ebben semmi meglepő. Egyfajta lelkiállapot ez. Abból adódó komplexusuk, hogy nem tudnak, akarnak jó szívvel közösséget vállalni az ünneppel, abban nyilvánul meg, hogy a legkülönbözőbb módokon bizonygatják a nagyvilágnak: voltaképp nincs is mit ünnepelni, sőt!

Nem volt ez alól kivétel az idei Szent István-ünnep sem. Az egyik, baloldali napilapban megjelent interjúban a kérdező egy történésszel együtt próbálja burkoltan vagy kevésbé burkoltan, tudva vagy tudattalanul bizonygatni, hogy augusztus 20-án voltaképpen nincs is mit ünnepelnünk, hisz Szent Istvánnal kapcsolatban „szinte csak tévképzetek élnek”. Félreértés ne essék, a történelemtudomány és a történész feladata, hogy felkutassa a múltat, azt, mi történt valóban, s a tények lehető legpontosabb ismeretében értékelhesse a múlt történéseit. De ennek az interjúnak még a nyelvezetén is az érződik, mintha a kérdező, de talán még az interjú alanya sem érezne közösséget sem az ünneppel, sem az ünneplőkkel. Úgy nyúlnak a történelemhez, az ünnephez, ahogy csak a baloldalon tudnak.

Rögtön az első kérdésnél tisztázzák: nincs rendben, hogy a Nemzeti hitvallás megemlékezik arról, hogy Szent István a keresztény Európa részévé tette hazánkat. Erre miért kellene büszkének lennie egy nem kereszténynek? – érkezik válasz gyanánt. Talán mert ennek köszönhetően közös történelmünkre, örökségünkre, eredményeinkre alapozva még ezer év után is bizakodva, nemzetként tervezhetjük a jövőt?

Aztán az interjúalany leszögezi, ünneprontó lesz. A Szent Jobb csupán mítosz, az istváni életrajz csodás elemeinek egy része pedig csak átvétel más mítoszokból. A gondolatmenet azzal folytatódik, hogy Szent István korában megszokott volt, hogy uralkodók áttérnek a kereszténységre, de nála még azt se lehet tudni, hogy megfontolt, a magyarság jövője érdekében hozott döntés volt-e. Hát mégis mi más volt?