Berkes Balázs 1962-től tizenhét évig zenélt a Magyar Rádióban, a big band átalakulásával a Stúdió 11 zenekar alapító tagja volt. „A rádió mellett félállásban tanítottam – emlékezik vissza. – Kénytelen voltam a pedagógiával is foglalkozni, hiszen itthon is szükség lett a jazzoktatásra. Onnantól, hogy otthagytam a rádiót, a tanításnak szenteltem az időmet, mellette persze rengeteget koncerteztünk belföldön és külföldön. Fantasztikus művészekkel, hazai és külföldi kollégákkal zenélhettem együtt. 1965-ben alakult meg a jazz tanszak a konzervatórium, azaz a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola égisze alatt. Majd 1988-ban a jazztanszék, amely már a Liszt Ferenc Zeneakadémiához tartozott. Negyvenkét évet végigtanítottam.”
A jazz iránt először az egyetemista korú fiatalság érdeklődött. Fel-feltűntek jazzt játszani próbáló zenekarok, amelyeket időnként kitiltottak bizonyos helyszínekről. „A hatalom szemében a jazz a rendszerellenesség, a kozmopolitizmus és az amerikanizmus megtestesítője volt, ezért megpróbálta negligálni. De nem sikerült neki” – mosolyodik el Berkes Balázs.
„Jazzt tanulni éjszakánként, a Voice of America rádióadó Music USA műsorát hallgatva tudtunk – mindenki, a profik és a műkedvelők is. A szovjet zavaróállomások miatt olykor csak foszlányok jutottak el hozzánk a tanger-i katonai adótoronyból. A műsorvezető, Willis Conover különleges figurája volt a jazzvilágnak, nagyszerű érzékkel a zenéhez. Példa lehetne az összes mai kritikus előtt.”
A November 7. tér, vagyis a mai Oktogon egyik sarkának első emeletén működő Savoy mulató minden asztalánál ült egy tégla, kínosan próbálva jól érezni magát. Berkes Balázs ezen a helyen került bele a hazai körforgásba a bátor Kertész Kornél szervezte egyik jam session alkalmával. A szervek fékezték, ahogy tudták, a jazz térhódítását, mígnem 1962-ben a KISZ megszervezte Magyarország első jazzklubját, a Dáliát. Innentől hivatalos volt, mehetett.
Hetven év a hangszer közelében