A termelési eszközök helyett a termelési mémek korszakát éljük. A mindennapjainkat uraló virtualitásban a politika tisztán fikciós műfajjá válik, ahol a legjobb történetmesélő győz. Ezért nem írhatjuk le az Egyesült Államokat – vélekedik egy éles szemű portugál.
Új sztárja van a frappáns, vitára ingerlő politikai megfejtő bestsellerek közel három évtizede virágzó műfajának. Samuel Huntington (a civilizációk összecsapása), Francis Fukuyama (a történelem vége), Thomas L. Friedman (a világ lapos) után az illető most először nem amerikai. Ettől a kis „hibától” eltekintve Bruno Maçães csaknem predesztinálva van a szerepre: a nagy felfedezőiről híres Portugália korábbi Európa-minisztere, aki már harvardi diákként magáévá tette az olvasóbarát angolszász dramaturgiát, és a washingtoni Hudson Intézet kutatójaként most ideje is van egy új „nagykép” összerakásához.
Maçães – aki idén szeptemberben a Brain Bar színpadára lép – tézisének lényege, hogy a képernyőalapú médiumok totális uralma okán a most kezdődő korszakban a teljes fikción, a múlt egyoldalú megváltoztatásán alapuló politikai virtualizmus uralja majd a nemzetközi kapcsolatokat. Szerinte a szocializmus azért népszerű a nyugati országok fiataljainak körében, mert a szélsőbaloldal sikeresen cserélte fel a termelési eszközök (means of production) birtoklása iránti vágyat a termelési mémek (memes of production) dominanciájáért vívott küzdelemre. A technológia további fejlődésével a virtuális politizálás hatalmának csak a képzelet szab határt. „Maga a woke mozgalom is puszta virtualitás. A baloldal mára minden ambícióját maga mögött hagyta a társadalmi rendszerek valódi átalakítására. Amivel foglalkozik, egyszerű színházi performansz, a fejlődés fogalma köré szervezett valóságshow, amelyben a nézőre is konkrét szerepet osztanak. Hogy mennyire nem forradalmi mindez, azt kiválóan mutatja, hogy az egész előadás tökéletesen illeszkedik a nagyvállalatok politikájához.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
Január végén világszerte mozikba kerül a Melania című film, amely az Egyesült Államok first ladyjének életét mutatja be a beiktatást megelőző húsz napban.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
A magyar boszorkányokról készült, gyönyörűen illusztrált néprajzi kötet a Bestiarium Hungaricum alkotóitól, benne Könyves Kálmántól a pap kenyerén ürülékké váló vajig.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
