Megtorpant az oltakozási kedv – vajon meggyőzhetők az oltatlanok?

Konopás Noémi és Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.  

Közeledünk az áhított öt és fél millió beoltotthoz, ez derül ki az aktuális statisztikákból. A lendület azonban, mi tagadás, igencsak megtorpant: a május elején még éllovas Magyarország fokozatosan csúszott vissza a napi beadott dózisokat tekintve, június utolsó hetére a száz lakosra vetített 0,86-os uniós átlag körülbelül tizedére. Mindeközben hazánkban a raktárakban szó szerint milliószámra állnak a vakcinák, köztük a legnépszerűbb Pfizerből is több mint 1,3 millió, s azt is láttuk, hogy a csúcsra járatott vakcinakampány idején akár 150 ezer embert is be tudtak oltani egyetlen nap alatt.

A probléma gyökere tehát valami egészen más: a statisztikák szerint ugyanis lényegében elértük az oltakozási plafont, azaz azt a tömeget, amely hajlandó volt felvenni valamelyik vakcinát. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi jelentése szerint a lakosság 64,2 százaléka mondta azt, hogy tervezi beadatni az oltást, vagy már meg is kapta, ehhez jön még 14,6 százaléknyi bizonytalan, a többiek vagy nem válaszoltak, vagy közölték: nem veszik fel az oltást. Az előbb említett 64,2 százalék pedig egészen közel van lakosságarányosan a beoltottak számarányához (57 százalék), körülbelül annyi, mint az átoltottság a 15 év felettiekre vetítve (66,3). Ez is szép eredmény ahhoz képest, hogy az oltakozni vágyók novemberben még csak 14,9 százaléknyian voltak, az oltást elutasítók pedig a lakosság több mint harmadát (35,6 százalék) tették ki. Ugyanakkor még mindig messze van a vírusvariánsokkal egyre magasabban meghatározott nyájimmunitási százalékhoz. A számok azt is megmutatják, hogy kik a leginkább oltásellenesek: nemi alapon a férfiak, korfa alapján a fiatalok, illetve minél alacsonyabb egy csoport iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy elutasító.

Izgalmas még az okokat feszegetni: vajon miért dönt 2,5-3 millió ember úgy, hogy nem akar oltakozni? A KSH adatai szerint a megkérdezettek a termék biztonságossága és a kor­mányzati kommunikáció mellett nagyban támaszkodnak (80 százalék) a médiában látott, hallott, olvasott információkra, majdnem kétharmadukat (65 százalék) pedig a közösségi médiában megjelenő hírek is befolyásolják.

Márpedig jókora hírverést kaptak az utóbbi időben éppen az oltásellenesek. A gyógyszerész-testépítő Gődény György csapata például „oltatlansági igazolványt” jelentett be a demonstráció és sajtótájékoztató elemeit ötvöző rendezvényén (ellene egyébként rémhírterjesztés miatt két hete vádat is emeltek), emberkísérletnek nevezve az oltást, amellyel csipeket juttatnak az ember szervezetébe, hogy programozható robotot csináljanak belőle.

A laikusok meggyőzőbbek tudnak lenni
Az oltásellenesek az ilyen megtévesztő információk befogadásában és kibocsátásában is igen aktívak – mutat rá lapunknak Szvetelszky Zsuzsanna. A pletyka jelenségének kutatásával foglalkozó szociálpszichológus leszögezi: aki oltáspárti, elfogadja a szakértők – virológusok, immunológusok – véleményét, bízik a kompetenciájukban. Az oltásellenesek viszont vadásszák az álláspontjukat megerősítő információkat, az úgynevezett megerősítési torzítás révén pedig újra és újra meggyőződnek igazukról. S ahogy a dohányosok is képesek megtalálni az anekdotikus tapasztalatokon nyugvó ellenérveket – például hogy Winston Churchill is sokat dohányzott, mégis kilencvenegy évig élt –, ugyanúgy talál magának magyarázatot egy oltásellenes is.

Az oltás emellett vitatéma lett – nemcsak maga az oltakozás, hanem a vakcinák fajtái szerint is polarizálódott a közbeszéd. A szakértő szerint éppen ezért az emberek a korábbinál jóval óvatosabban fogalmaznak az oltáshoz fűződő viszonyuk kapcsán, ami a tisztánlátás szempontjából Szvetelszky szerint inkább visszalépés.

Ennél komolyabb kérdés, hogy hazánkban harmincezer elhunyt – és több mint ötmillió sikeresen beoltott – ember után hogyan lehet még mindig táptalajuk e hiedelmeknek – Szvetelszky szerint ebben nagy szerepük van mind a helyi véleményvezéreknek, mind a többnyire laikus kommunikációt közvetítő közösségi médiának. Előbbiek sokszor a személyes karizmán alapuló dinamikus kommunikációval, hangos véleményalkotással, felszólító mondatokkal és üzenetük gyakori ismételgetésével tudnak referenciaponttá válni akár a szakértőkkel szemben. S ha az első benyomás az oltásról rossz, azt később nehéz megváltoztatni – fejti ki a szociálpszichológus. Főleg ha a család és a barátok között, tehát az illető környezetében is meggyökeredzett ez a fajta vélekedés, márpedig e közegekben természetes a vélemények összhangja.

Erre tesz rá egy lapáttal a közösségi média, amelynél egyrészt a buborékhatás érvényesül, tehát hasonló gondolkodású ismerősök hasonló tartalmaival felülreprezentáltan találkozik az ember, amitől azt hiheti, hogy az a többségi vélemény. Másrészt a látszólagos szakértelemmel megfogalmazott oltásellenes üzenetek az álhírekre általánosan jellemző módon, mind formában, mind pedig tartalmi jegyekben hasonlítanak a megalapozott információkhoz, azonban sokszor egyszerűbben, közérthetőbben vannak megfogalmazva, így könnyebben terjednek. A szakmai szempontból ellenőrizetlen közösségi média ráadásul a tömegmédia és a saját csoport befolyása mellett – vagy között – helyezkedik el, nem véletlen, hogy az álhírek modern értelemben vett terjedésének a kezdete a kétezres évekre vezethető vissza – folytatja Szvetelszky. Ráadásul a szenzációs, de valótlan hírek cáfolata köztudomásúan kevésbé terjed hatékonyan, mint az eredeti hír, ezért például az oltások és az autizmus kialakulása közötti összefüggést kitaláló brit orvos, Andrew Wakefield „elméletének” sokszoros cáfolata ellenére sem lehetett kiirtani a hiedelmeket. Az oltásellenesség gondolata pedig szöget ütött az emberek egy részének fejében, akik a már említett okokból néha hajlamosabbak egy meggyőző laikusnak hinni, mint egy szakértőnek, még úgy is, hogy az oltás kapcsán teljes a tudományos konszenzus. A közösségi médiában ráadásul az említett véleményvezérek online és valós időben tudják hozzáfűzni a hiedelmeket a mainstream hírekhez, ezzel pedig a beavatottság érzését is adják a követőiknek – mondja a szociálpszichológus. Végül ott van még a dac is: a nyolcvanas években például a biztonsági öv be nem kötése volt a kor egyik apró lázadása, ami ma már a többség számára elképzelhetetlen – teszi hozzá.

Ami a többi álhírnél esetünkben problémásabb, az az, hogy aki nem oltatja be magát, az a közösségét, a környezetét is veszélyezteti. „Ezt az üzenetet, vagyis hogy felelősek vagyunk másokért és egymásért, nemcsak átadni nehéz, de sajnos sokaknak elfogadni is” – fogalmaz Szvetelszky. S hogy mi lenne a megoldás? A szociálpszichológus szerint erősíteni kell a tudományba vetett bizalmat. A kommunikációs szakembereknek meg kell találniuk a megfelelően egyszerű üzeneteket az oltás és a mellett, hogy ne várjon egyik vagy másik vakcinára, mert értékes heteket, hónapokat veszít, amíg megfertőződhet, és ő maga is terjesztheti a vírust.

Engedjük el őket?
„Az oltatlanok elsősorban saját magukra, de sajnos a környezetükre is veszélyt jelentenek” – ezt már Rusvai Miklós virológus mondja lapunknak. Mint kifejti: az oltást fel nem vevőkben ugyanis nemcsak sokkal több vírus képződik, hanem sokkal több kórokozót is ürítenek, mint a beoltottak. Ez pedig azért veszélyes, mert az általuk a környezetükbe bocsátott vírus áttörheti a kevésbé vagy régebben immunizált személyek immunitását is. Ezt a jelenséget már megfigyelték a kanyarójárvány idején is.

„Ne felejtsük el, hogy az immunitás az oltás pillanatától kezdve az idő előrehaladtával fokozatosan gyengül, halványul” – hívja fel a figyelmet Rusvai, hozzátéve, hogy a védettség a második oltást követő második-harmadik héten a legmagasabb. Vannak, akik akár egy évig is védettek lehetnek, de olyanok is, akik csak három hónapig élvezhetik ezt. Amellett, hogy az oltatlanok magukra és a környezetükre is veszélyt jelentenek, elősegíthetik az újabb mutánsok terjedését is.

„Ezzel együtt sajnos mégis azt kell mondanom, hogy el kell engedni azt a 20-30 százaléknyi embert, aki elzárkózik az oltástól. Ha nyolc hónap alatt nem voltak meggyőzhetők, akkor nem hiszem, hogy az őszig hátralevő időben ez változni fog” – emeli ki a virológus. Hozzáteszi, az a cél, hogy mindenki megkapja vagy újra megkapja az oltást, aki hajlandó erre, idetartoznak a 12 éven felüli gyermekek is, hiszen ők is hozzátesznek a nyájimmunitás kialakulásához. „Azok a szülők, akik felelősséget éreznek saját maguk, a gyermekük és a közösségük iránt, oltassák be a gyermeküket is” – hangsúlyozza.

Ami pedig a harmadik oltást illeti, a virológus szerint egészen biztos, hogy szükség lesz rá. Úgy véli, a rizikócsoportoknak – az időseknek és a sokszervi betegeknek – már ősszel célszerű lenne lehetővé tenni, hogy harmadik vakcinával erősíthessék meg a már halványuló immunitásukat. „Nem kérdés, hogy a covid olyan lesz, mint az influenza: az oltást újra és újra adni kell, azért, hogy tartós immunitás alakuljon ki” – hangsúlyozza Rusvai.

Lesz-e negyedik hullám?
„A delta-variáns gyorsabb, fittebb, és hatékonyabban le fogja vadászni a veszélyeztetett személyeket, mint az előző variánsok, ezért a vakcina nélkül maradt emberek továbbra sincsenek biztonságban” – jelentette ki Mike Ryan, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik igazgatója. Ryan még jövő időben fogalmazott, de nagyon úgy tűnik, hogy az új vírusváltozat már javában „dolgozik”. Elég csak Bajorországra gondolni, ahol egy hét alatt csaknem megduplázódott a delta-variánssal fertőzöttek száma. A WHO adatai szerint az újabb mutáns már 92 országban van jelen, Magyarországon lapzártánkig öt esetben diagnosztizálták a Nemzeti Népegészségügyi Központ munkatársai. Az eddigi adatok alapján a vírus 60 százalékkal gyorsabban terjed, mint az alfa-variáns, amely 50 százalékkal erőteljesebben fertőz az eredeti, vuhani törzsnél.

„Hogy mi az oka annak, hogy ilyen gyorsan tud terjedni? Leginkább az, hogy a vírustörzs tüskefehérjéje még jobban illeszkedik az emberi sejtek receptorához” – magyarázza Rusvai. „Jobb a kulcsa a zárhoz, ami a sejtbe juttatja”, ráadásul nemcsak gyorsabban terjed, de súlyosabb lefolyású betegséget is képes okozni, mint elődjei. Az ezzel a változattal jócskán sújtott Indiában olyan komoly társbetegséget is leírtak, mint például a feketegomba-fertőzés. Ritkábban fordul elő viszont a szag- és az ízvesztés, mint a korábbi variánsokkal fertőzötteknél; a deltánál olyan tünetek is jelentkeznek, amilyenek eddig nem, gyakori például az orrfolyás, a könnyezés, a tüsszögés és a hasmenés.

A virológus szerint ugyan ettől a változattól is véd az oltás, bár valamelyest csökken a hatékonysága. A Pfizer-vakcina például 92 százalékban eredményes a brit mutáns ellen, míg a delta-törzsnek körülbelül 85 százalékban áll ellen. Vagyis száz brit variánssal fertőződött beoltottból nyolcnál alakul ki betegség, míg az indiai variáns esetében tizenötnél.

Egészen biztos, hogy október közepétől az őszi légzőszervibetegség-szezonban megint emelkedik a koronavírus-fertőzöttek száma. Az, hogy ezt újabb hullámnak lehet-e majd deklarálni, még a virológus sem tudja, tekintve, hogy a járványnak szigorú ismérvei vannak. „Nem minden nagy számban jelentkező fertőző betegséget lehet járványnak nevezni. Az influenza erre a legjobb példa, hiába van több ezer eset, ha egyenletesen oszlik el a betegszám például két hónap alatt, akkor nem beszélhetünk járványról” – mutat rá Rusvai.

Annak kapcsán, hogy a magas átoltottság ellenére feltámadhat-e újra a járvány, a virológus úgy fogalmaz: benne van a pakliban. Láttunk már hasonlót a jó oltási számokkal büszkélkedő Izraelben is. Azzal mindenesetre kiegészíti, hogy a vakcinázás nem akadályozza meg a fertőzést, csak a súlyos betegséglefolyástól vagy a kórházba kerüléstől és a tragikus végtől véd. Mint mondja, az is az oltásnak köszönhető, hogy a tünetes betegek száma nem nő olyan ütemben Izraelben sem, mint a fertőzötteké. Márpedig amíg csak a fertőzöttek száma növekszik, addig szerinte aggodalomra nincs ok.

***

Nyitóképen: A korlátozások ellen tüntetnek Londonban 2021. júniusban. Fotó: AFP / Tolga Akmen