Lmbtqstb.

Nincs genderideológia. Nincs szivárványpropaganda. Megértés, elfogadás meg tolerancia van. A progresszió e laicizált szentháromságának jegyében az Európai Parlament jó két hónapja, május 21-én úgy foglalt állást, hogy „bizonyos körülmények között a transznemű férfiak és a nem bináris személyek is teherbe eshetnek, és az ilyen esetekben részesülniük kell a terhességgel és szüléssel kapcsolatos gondozásra vonatkozó intézkedésekben a nemi identitásuk alapján való hátrányos megkülönböztetéstől mentesen”. Mindezt természetesen azt követően, hogy a testület az egész unió területét az úgynevezett lmbtqi-szabadság zónájává nyilvánította – a határozathozatalok során a hivatkozási alap pedig az Európai Bizottság még tavaly elfogadott gender-, valamint „lmbtqi-stratégiája” volt.

Bár Ursula von der Leyenék azt állítják, sosem akarták bevinni az „lmbtq-tematikát” az iskolákba, előbbi dokumentum úgy fogalmaz, „a genderen és az egyéb indokon alapuló hátrányos megkülönböztetés közötti inter­szekcionalitást” (?) kezelni szükséges, és a genderszemléletet át kell ültetni a gyermekek jogaira vonatkozó uniós stratégiai keretekbe is. A másik irományban pedig leteszik a nagyesküt, az lmbtq-­érzékenyítést („kulturális kifejezésmód használatát”) beépítik a vonatkozó oktatási kezdeményezésekbe. De nem, nyilvánvalóan szemenszedett aljasság genderpropagandáról beszélni, vagy arról, hogy azt rá akarnák erőszakolni a gyermekekre! Sőt, az egész tényleg csak egymás helyzetének átérzéséről, az érzelmekről szól, nincs is semmi gyakorlati következménye. Kicsit mondjuk más megvilágításba helyezte a „büszkeség” feliratú zászló alatt futó, hónaljszagú jóemberkedést az előző hetekben az az internetet bejáró videó – én nem mertem megnézni –, amelyen egy transznemű férfi (tehát aki korábban nő volt) babát szül, majd „felesége”, egy transznemű nő (tehát aki korábban férfi volt) megpróbálja a kicsit megszoptatni (sikertelenül). Ha az összeesküvés-­elméletekre hajlamosabbak azt hinnék, hogy mindezt igazá­ból az EP „rendelte meg”, bizonyítandó a határozatában foglaltak hitelességét, tévednek: sajnos nem ez az első ilyen eset. Azonban mielőtt a nemek fluiditását hirdetők törnének ki üdvrivalgásban, lássuk be: nem, a természet nem liberális. Az ilyen esetek a maguk abszurditásával együtt is azt bizonyítják, hogy csak a (biológiailag) nők tudnak szülni, (biológiailag) férfiaktól teherbe esve.

Igenis volt értelme tehát annak, hogy az Alaptörvényben rögzítve lett, „az anya nő, az apa férfi”, még ha ezt tavaly az eltartott kisujjú liberális értelmiségiekre oly jellemző cinizmussal sokan megmosolyogták is – és már ha ebben a karneváli abszurditásban lehet egyáltalán arról beszélni, hogy a dolgoknak van rendeltetésszerű értelmük. Termé­szetesen van, ugyanakkor a minden mindennel való egyenlőségét és viszonylagosságát, a totális relativizmust hirdető nyílt társadalom eszmeisége és gyakorlata pontosan arra irányul, hogy a dolgok rendeltetésszerű használatát, a fogalmak rendeltetésszerű értelmét összemossa a rendeltetésellenességgel. Hogy ne pusztán helyet követeljen a nap alatt a speciálisnak, a kivételszabálynak, hanem hogy azt a fő szabállyal egyenértékűnek állítsa be. Sőt, a cél már az, hogy kimondassék: valójában a speciális az új általános norma. Ahogy nem a gyermekvédelmi törvény „árukapcsolta” a pedofíliát és a szivárványpropagandát – hanem éppen az lmbtqstb.-propaganda kezdte el marketingcélokból a gyermekek szexualizálását –, úgy nem is a nemrég bejelentett „homofób” népszavazási kezdeményezés kezdte el hirtelen tematizálni a magyar közéletet genderügyileg.