Húsz éve hunyt el Simon Balázs, a kortárs magyar költészet ködlovagjainak egyike. A ködlovag kifejezés talán nem a legpontosabb vele kapcsolatban, mégis volt valami a személyiségében és a műveiben, ami miatt eszünkbe juthat ez az inkább múlt század eleji, romantikusnak tűnő kép. Simon Balázs tragikusan korán félbeszakadt életművétől persze mi sem áll távolabb, mint a romantika. Harmincnégy évesen halt meg, élete teljében, gyógyíthatatlan agytumor vitte el. Általában nem „lényeges” kérdés, hogy mibe hal bele egy költő, Simon Balázs esetében mégis többen hangsúlyozták a személyiségjegyei és a halála közötti titokzatos összefüggést. Összegyűjtött verseinek nemrég megjelent kötetében is utal erre Jánossy Lajos, a remek utószó szerzője és az egykori barát. Simon Balázs ugyanis ezer fokon égő ember volt olyan szellemi adottságokkal, amelyek valódi csodagyerekké tették. Amikor a gyerekek többsége még javában bunkert épít vagy nyilat fabrikál, ő már például Hegelt olvasott eredetiben. A szó szoros értelmében falta a könyveket, ráadásul több nyelven, de ezzel együtt sem volt az a klasszikus könyvmolyalkat. Ha úgy adódott, verekedett, az utcai galerik világában is otthonosan mozgott. A Jánossy-féle utószót olvasva olyan ember arcképe rajzolódik ki, aki egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. Mintha mindent sűrűbben és intenzívebben élt volna meg, mint a többiek, mintha előre sejtette volna, hogy nem lesz elég ideje mindenre.
Költészete ennek megfelelően szintén olyan utakat járt be, amelyek markánsan különböztek a fősodortól. Versei tele vannak olyan utalásokkal, amelyeket az olvasók egy része csak nehezen tudott és tud követni. Szinte minden sorát a görög és a római mitológia alakjai szövik át, igaz, ez leginkább a korai köteteire volt jellemző. Később, a halála előtti években megjelent könyvei már valamelyest „fogyaszthatóbbak”, élettel telnek meg, drámai erejű energiával. Különös, sehová sem illeszthető alakja volt az 1990-es évek irodalmának, semmiféle skatulyába nem fért bele. Összegyűjtött verseinek majdnem hétszáz oldalas kötetét bárhol ütjük fel, máris magával ragad minket összetéveszthetetlen világának örvénye. Simon Balázsban volt valami a költőség eredeti természetéből. Zabolátlan, magányos és a szellem légritka rétegeiben otthonos lénye szinte nem e világi atmoszférát teremtett körülötte. Költészete a halál árnyékában vált egyre súlyosabbá és megrendítőbbé. Édesanyja elvesztéséről szóló versciklusa (Makdír) vagy a közeli, biztos halál tudatában született kései lírája (Halálgondola) a modern magyar költészet megkerülhetetlen művei.
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Lynch álomvilága jórészt egybeesett a rendszerváltás körüli idők furcsa eufóriájával, a kamaszkorommal, a nagy tájélményekkel és a kíméletlenül közelítő felnőttkorhoz kapcsolódó balsejtelmekkel. Győrffy Ákos írása.
Száraz Miklós György bő negyedszázada van jelen az irodalmi életben.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Sára Botod szerint teljesen félrevezeti a fővárosi lakókat a főpolgármester.
A jövőben csak a klubjára szeretne koncentrálni.
