Egy zabolátlan, különös költő hagyatéka

Húsz éve hunyt el Simon Balázs, a kortárs magyar költészet ködlovagjainak egyike. A ködlovag kifejezés talán nem a legpontosabb vele kapcsolatban, mégis volt valami a személyiségében és a műveiben, ami miatt eszünkbe juthat ez az inkább múlt század eleji, romantikusnak tűnő kép. Simon Balázs tragikusan korán félbeszakadt életművétől persze mi sem áll távolabb, mint a romantika. Harmincnégy évesen halt meg, élete teljében, gyógyíthatatlan agytumor vitte el. Általában nem „lényeges” kérdés, hogy mibe hal bele egy költő, Simon Balázs esetében mégis többen hangsúlyozták a személyiségjegyei és a halála közötti titokzatos összefüggést. Összegyűjtött verseinek nemrég megjelent kötetében is utal erre Jánossy Lajos, a remek utószó szerzője és az egykori barát. Simon Balázs ugyanis ezer fokon égő ember volt olyan szellemi adottságokkal, amelyek valódi csodagyerekké tették. Amikor a gyerekek többsége még javában bunkert épít vagy nyilat fabrikál, ő már például Hegelt olvasott eredetiben. A szó szoros értelmében falta a könyveket, ráadásul több nyelven, de ezzel együtt sem volt az a klasszikus könyvmoly­alkat. Ha úgy adódott, verekedett, az utcai galerik világában is otthonosan mozgott. A Jánossy-féle utószót olvasva olyan ember arcképe rajzolódik ki, aki egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes. Mintha mindent sűrűbben és intenzívebben élt volna meg, mint a többiek, mintha előre sejtette volna, hogy nem lesz elég ideje mindenre.

Költészete ennek megfelelően szintén olyan utakat járt be, amelyek markánsan különböztek a fősodortól. Versei tele vannak olyan utalásokkal, amelyeket az olvasók egy része csak nehezen tudott és tud követni. Szinte minden sorát a görög és a római mitológia alakjai szövik át, igaz, ez leginkább a korai köteteire volt jellemző. Később, a halála előtti években megjelent könyvei már valamelyest „fogyaszthatóbbak”, élettel telnek meg, drámai erejű energiával. Különös, sehová sem illeszthető alakja volt az 1990-es évek irodalmának, semmiféle skatulyába nem fért bele. Összegyűjtött verseinek majdnem hétszáz oldalas kötetét bárhol ütjük fel, máris magával ragad minket összetéveszthetetlen világának örvénye. Simon Balázsban volt valami a költőség eredeti természetéből. Zabolátlan, magányos és a szellem légritka rétegeiben otthonos lénye szinte nem e világi atmoszférát teremtett körülötte. Költészete a halál árnyékában vált egyre súlyosabbá és megrendítőbbé. Édesanyja elvesztéséről szóló versciklusa (Makdír) vagy a közeli, biztos halál tudatában született kései lírája (Halálgondola) a modern magyar költészet megkerülhetetlen művei.