Biztató időszak után csapott le a világra és hazánkra a koronavírus-járvány: a most kezdődő új korszakban a kártyalapokat is újra fogják osztani, az asztal körül pedig nagy lesz a tülekedés. Azok kerülhetnek jó helyzetbe, akik felkészülnek minden lapjárásra, vagyis alkalmazkodni tudnak a megváltozott körülményekhez.
Ha a 2019-es év végén egy pillanatképet, egy „nagytotált” készítettünk volna Magyarországról, akkor örömmel – de nem túlzott megelégedettséggel – állapíthattuk volna meg, hogy az ország történelmi perspektívából az utóbbi idők legsikeresebb évtizedét tudhatja maga mögött. A költségvetés helyzete stabil, a munkanélküliség alacsony volt, a GDP-növekedésben hazánk az ötödik helyet foglalta el az uniós országok rangsorában. Folyamatosan nőtt a reálkereset – 2018-ról 2019-re például több mint 7 százalékkal –, és tíz év alatt 8,5 százalékponttal csökkent az adóék, vagyis a munkára rakódó közterhek mértéke. A házasságkötések száma rég látott magasságba emelkedett, a válások és az abortuszok száma pedig csökkent. A termékenységi arányszám nőtt – ha ez nem lett volna, több mint 120 ezerrel kevesebb gyermek jött volna világra 2010 óta, ami Nyíregyháza vagy Győr lélekszámának felel meg. A magyar irányítású cégek termelékenységének növekedése 2016-tól kezdve meghaladta az uniós átlagot, az évtized végén pedig az egész régiót vizsgálva Csehország után Magyarországra érkezett a GDP arányában a legtöbb külföldi működő tőke.
És jött a járvány
2020 márciusára azonban egyértelművé vált, hogy a koronavírus-járvány eléri a világ minden országát, így hazánkat is. Ekkor a rég nem érzett bizonytalanság és félelem is visszaköltözött a mindennapjainkba.
A járványt komplex válságként kellett felfogni. Természetesen a fontossági sorrendben a legelső helyen a magyarok életének megvédése áll, ám az egészségügyi védekezés és az ellátórendszer felkészítése mellett a gazdasági következmények kezelését is idejekorán el kellett kezdeni. Visszatekintve egyértelmű, hogy a védekezés sikere végig a magyarok fegyelmezettségén állt.
Másfél évnyi krízis után a válságkezelésben két úton lehet elindulni. A rossz megoldás az úgynevezett helikopterpénz. Az elnevezésből kiválóan megmutatkozik a meghatározás is: a kormányzat nagy mennyiségű pénzt – jellemzően egyszeri juttatások vagy rendszeres segélyezés formájában – juttat közvetlenül a lakossághoz. Ez elsősorban azért rossz megoldás, mert nem ad valódi felhajtóerőt a gazdaságnak. Ezzel szemben van egy másik út, amit Magyarország is követett: az adócsökkentés és a beruházásösztönzés politikája. Mindez egy immár több mint egy évtizede sikeresen alkalmazott recept. A két pillér filozófiai alapja a következő: a jobboldal bízik az emberek józan ítélőképességében, vagyis azt tartja fontosnak, hogy a jövedelmük lehető legnagyobb hányadáról dönthessenek szabadon, és inkább a gazdasági környezet teljesítményét igyekszik javítani. Ezzel szemben a baloldal hagyományosan úgy gondolkodik, hogy ő jobban tudja, hogy az emberek mire költsék a pénzüket. Vagyis jobb helyen van az államnál, mint a zsebükben. Mit jelent ez a számok tükrében? Magyarországon 2009-ben a GDP-hez viszonyított újraelosztási hányad 51,4 százalék volt, ez tíz évvel később 46,1 százalék lett. A gazdaságvédelmi intézkedések részeként a koronavírus elleni védekezés során is mintegy 1000 milliárd forintnyi adócsökkentést hajtottunk végre: egyebek mellett megfeleződött az iparűzési adó, és kisebb lett a munkavállalók által fizetendő szociális hozzájárulási adó mértéke is, ráadásul jövő évtől a 25 év alattiak mentesülnek a személyi jövedelemadó fizetése alól. A gyermeket nevelő szülők pedig egyszeri visszatérítés formájában a 2021-ben befizetett szja-jukat is visszakapják, feltéve, hogy jövőre a gazdasági növekedés mértéke eléri az 5,5 százalékot – a nagy nemzetközi szervezetek előrejelzése szerint erre minden lehetőség meg is van. Év eleje óta ismét 5 százalék a lakásépítés áfája, a vállalkozásoknak pedig jövőre már nem kell megfizetniük a szakképzési hozzájárulást sem.
Ezzel párhuzamosan az eltelt évtizedben sikert hozó fegyvert, a beruházásösztönzést is csatasorba állítottuk. A válság utáni igazi felhajtóerő: a növekedés, a munkahelyek és a versenyképességi fordulat ugyanis ebből következhet. A beruházási ráta már 2020-ban dobogós helyen állt uniós összehasonlításban, az állami beruházások rátája tavaly a GDP 6,4 százalékát tette ki, amivel Magyarország a nehéz év ellenére is az EU élére tört (az uniós átlag 3,3 százalék volt). Idén és jövőre ez a szám még inkább nőni fog, hiszen a gazdaságvédelem javára a 2021-es költségvetésben a GDP 12 százalékára rúgó átcsoportosítás történt; jövőre ez az összeg várhatóan el fogja érni a GDP 13 százalékát. A válság hónapjaiban is sikerült tehát több pénzt hagyni az embereknél. A beruházásösztönzés megfontolt gazdaságpolitikai gondolkodásra vall, a mostani helyzet valódi tanulsága azonban az, hogy Magyarország ellenálló képességét kell tovább növelni.
Nem ér véget a bizonytalanság
A válságok és az általuk okozott bizonytalanság korszaka ugyanis nem zárul le. Geopolitikai feszültségek, a globális hatalmi központok között zajló erőátrendeződés, a nemzetközi gazdaság sérülékenysége, az újabban zajló ipari forradalom kiszámíthatatlan hatásai, az erősödő népvándorlás, az egyre erőszakosabban terjeszkedő szélsőséges ideológiák, az újra és újra támadó járványok, a természeti katasztrófák formájában jelentkező klímaváltozás mind-mind olyan jelenség, amelyről immár nemcsak a tévéhíradóban hallunk, hanem bekopogtatnak a mi ajtónkon, és átrendezik a mi életünket is. Be kell látnunk, hogy a koronavírus-járvány után sem vonhatunk cezúrát, hiszen a világ nem fog visszatérni a régi kerékvágásba.
Ahogy arra már utaltunk, a koronavírus-járvány a nemzetközi politikai rendszerben zajló változásokat is felgyorsította. A hidegháború utáni időszak a pax americana korát hozta el. Hosszú évek óta látszik már azonban annak a jele, hogy a liberális nemzetközi rendszert fokozatosan az érdekvezérelt nemzetközi rendszer váltja fel. Ezt a változást a pandémia csak még nyilvánvalóbbá tette. Ebben az új rendben (vagy világrend nélküli rendben) a nemzeti érdek nem egy, hanem a legfontosabb szempont a nemzetközi kapcsolatokban. Nem számíthatunk arra, hogy egyetlen domináns blokk fogja uralni a világpolitikát. Az utóbbi húsz-harminc évben ugyanis számos versenyképes állam épült fel, ezen országok pedig szintén szövetségi rendszereket és befolyási övezeteket építenek. Az ilyen blokkok között a kelet-közép-európai térség – és a blokk motorjaként a visegrádi együttműködés – is helyet követel magának. Térségünk nem csupán Európán belül, hanem a világban is példaértékű alternatívát tud felmutatni. Egyetlen domináns blokk hiányában maga a blokklogika is enyhülni fog: az országok akár egy szövetségi rendszeren belül is versengenek egymással, és együttműködnek korábban riválisnak gondolt tömbökkel is.
Egyre súlyosabb nehézségekkel küzdenek azok, akik ingatlant szeretnének vásárolni vagy bérelni. Elsősorban Budapesten, de már a megyei jogú városok többségében is tarthatatlanná vált a helyzet a magas árak miatt, ezért a kormány a lakhatást elősegítendő tíz pontból álló csomagot dolgozott ki.
Bryan E. Leib szerint a woke-vírus Amerikában az egyetemi kampuszokon vert gyökeret.
Ha pedagógusi pályára készülsz, ne keress tovább!
A magyar kormány nem enged a nyomásnak.
A leendő elnök által belengetett extravámok sokak szerint olyan kereskedelmi háborúhoz fognak vezetni, amely meg is öli a globalizációt. Vannak azonban olyan modellek, amelyek nem ennyire pesszimisták: ezek szerint attól, hogy az USA kiszáll egy játékból, az még folyik tovább – csupán a szabályok változnak meg.
A demokráciák és nem demokráciák polarizációja helyett az államok közötti pragmatikus kapcsolatok lehetnek a kulcs a globális békéhez – hangzott el a Danube Institute panelbeszélgetésén.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
