Nyugaton a helyzet változatlan

Már azelőtt, hogy a Puskás Arénában a kezdő sípszó elhangzott volna, sporttörténelmet írtunk. Soha ilyen nagyszabású világesemény nem volt még Magyarországon. Foci-Eb-t rendezhettünk a világ egyik legkorszerűbb stadionjában, hatvanezer ember előtt. Mindeközben a legtöbb társrendezőnél negyedházas mérkőzések zajlottak, hiszen a világ még a járvány hatásait nyögi. A nemzeti tizenegyre sem lehet panasz. Oroszlánként küzdött mind a három meccsen, és csak néhány percre voltunk a csodától, hogy továbbjussunk az Eb „halálcsoportjából”.

Mindezek mellett a posztcovid világ első nagy rendezvénye sok furcsaságot tartogatott. Kezdhetnénk azzal, hogy már a neve sem stimmelt. Euro2020, ami tulajdonképpen 2021-ben lett megrendezve. Persze ez azért érthető, és annyira nem zavaró, az viszont annál inkább, hogy a liberális establishment gondolatrendőrsége egész otromba módon öntötte le ideológiai mázzal az Eb-t. Még el sem kezdődött a verseny, a nyugati sajtó már attól volt hangos, hogy ki térdel és ki nem. Persze aki nem, az rögtön ki volt kiáltva barbár csürhének. Erre jött még rá, hogy többen a budapesti stadionban huhogást is hallottak (nem volt ilyen), de a percepcióba persze ez a mese illett, így rögtön jött a szurkolókat is megbélyegző rasszista billog. Még a csoportkörnek sem volt vége, és megjelent az újabb „csodafegyver”: a magyarok, nem elég, hogy rasszisták, még homofóbok is. Újabb gyűlöletrohamot indított a nyugati liberális mainstream. A müncheni aréna kivilágításának az ügye, Manuel Neuer csapatkapitányi karszalagja, a pályára rohanó szivárványos német szurkoló már-már a pszichológiai hadviselés műfajába tartozik. És semmiképp nem egyeztethető össze a fair play és a respect címszó alatt megrendezett nemes versengéssel.

Önmaga farkába harapó kígyó, ahogy a „felvilágosult” nyugati elit elmondja a magyarokról, hogy gyűlöletkeltők, miközben a legnagyobb gyűlöletet ő maga kelti Magyarország és a magyarok ellen. És hogy miért van ez? Egyrészről nyilván valamivel magyarázni kell, hogy miért is lehetett Budapesten telt ház és igazi Eb-hangulat, máshol pedig csak lézengő szurkolók, lezárások, karantén és csendes focimeccsek. Másrészt a jelenség nem új keletű. A Lajtán túlról nézve a kelet, az kelet; az volt mindig is, amelyet a felvilágosult nyugati értelmiség magabiztos gőggel és hihetetlen arroganciával nézett le.