Szokták mondani, hogy csak az öregszik meg, aki megéri…
Hadd játsszam a szavakkal: „megéri” megöregedni, ha az ember mer szépen élni.
„Öltözetünkkel kifejezzük tiszteletünket azok iránt, akikkel találkozunk.”
(Tom Ford)
Öltözködésünk egyre megengedőbb, különösen a melegebb hónapokban, és messze elkerüli az egykorvolt szokásokat és elvárásokat. Száz éve még nyáron is öltönyt, mellényt és keményített inggallért hordtak az emberek, ma, a könnyed tropicalanyagok és szellős ingek korában egyre többen szakítanak az ilyen hagyományokkal, és keresik a megváltozott élethelyzeteknek – az új kihívásoknak – megfelelő ruházatokat. Egyre jellemzőbb a levetkőzés a felöltözöttség helyett városi környezetben, munkahelyen is.
Az elmúlt évek és a covidkorszak radikálisan megváltoztatták az öltözetek stílusát: a casual könnyedség, a kötöttségeket egyre messzebb elkerülő és a kényelmet minden elé helyező kombinálás lett a mindennapok valósága. Ezekre a változásokra reagál az új stílus, ami a praktikumot és a kényelmet teszi a középpontba, ezeket tekinti központi értékeknek. Fontos persze leszögezni, hogy a kényelem nem ellentéte az eleganciának, a laza nem ellentéte a hivatalosnak.
„A mai divatban nincs olyan, hogy öreg férfi, a férfi vagy fiatal, vagy halott” – vallotta Hardy Amies. Generációk fölötti lett az új öltözködési stílus, az ötven feletti férfiember viselheti ugyanazt, mint huszonéves fia, eltűnőben van az „ebben a korban már nem illik” gondolkodás – mégis érdemes figyelni arra, hogy ne akarjunk annyira naprakészek lenni, hogy közben nevetségessé váljunk.