Egy nemzet, két állam Afrika szarván, amelyek között talán nem is lehetne nagyobb a különbség. A világ egyik legnehezebb sorsú országának számító Szomáliában a stabilitás és a háborúzó klánok érdeke ütközik nap mint nap.
Marsai Viktor írása a Mandiner hetilapban.
2021. május 31-én parlamenti és önkormányzati választást tartottak Szomáliában. Az egymillió regisztrált személyből több mint hétszázezer megjelent az urnáknál a 2709 választókörlet egyikében. A voksolás erőszak nélkül zajlott le, és az urnák is rendben megérkeztek a választási bizottság központjába – kivéve négyet, amely a kiküldött jármű elakadása miatt csak később futott be. A szavazatszámlálás után kiderült, hogy az ellenzéki pártok kerültek abszolút többségbe a törvényhozásban: a regnáló Szolidaritás, Egység, Béke és Fejlődés Pártja (Kulmiye) 30, a Hazafias Párt (Waddani) 31, az Igazság és Jólét Pártja (UCID) pedig
21 helyet szerzett. Az ellenzéki formációk bejelentették szövetségüket, melynek értelmében mind a parlamentben, mind az önkormányzatokban szorosan együtt fognak működni. A Kulmiye elfogadta az eredményt, a párthoz tartozó elnök, Muse Bihi – akinek a mandátuma 2022-ben jár le – méltatta a békés voksolást.
Próbálnak tartani egy másik választást is Szomáliában, az legkésőbb 2021 februárjában lett volna esedékes. Az egymással szemben álló politikai csoportok – valójában klánok – azonban nem jutottak kompromisszumra a lebonyolítás kapcsán. Sőt, a helyzet odáig fajult, hogy a főváros, Mogadishu utcáin többször is fegyveres összecsapásra került sor, több tucat ember életét vesztette, és tízezrek menekültek el ideiglenesen lakóhelyükről. Bár a felek néhány hete megállapodtak egy menetrendben, amely hatvan nappal kitolta a választási folyamatot, kérdéses, hogy ez valódi megoldás-e, vagy csak további időhúzás, ami alatt felkészülhetnek az újabb klánháborúra.
Egy nemzet – két ország
A helyzet paradoxona, hogy mindkét fenti eset igaz történet Szomáliában. 2021. május végén a Szomáliától 1991-ben de facto elszakadó, hivatalosan senki által el nem ismert Szomáliföldön valóban rendben megtartották a választásokat. Közben a nemzetközileg is elismert, mogadishui székhelyű Szomáliában egy éve megy az erőszakkal is tarkított politikai küzdelem, hogy ki vegye át a kormányrudat, miután a Farmaajo néven is ismert Maxamed Cabdulaahi Maxamed (angol formában Mohamed Abdullahi Mohamed) elnök négyéves mandátuma lejárt. Mindez ráadásul úgy, hogy az ország legalább harmada továbbra is a Mudzsahedin Ifjúsági Mozgalom (ismertebb nevén As-Sabáb) nevű terrorszervezet ellenőrzése alatt áll, amely rendszeresen hajt végre merényleteket a kormányzat, civilek, illetve az országban tartózkodó afrikai uniós békefenntartó misszió, az AMISOM katonái ellen. Úgy tűnik, hogy a déli klánoknak továbbra is fontosabbak saját pozícióik, mint az összefogás és a stabilitás megteremtése. Ehhez csak asszisztálnak a nemzetközi szereplők az Arab-öböl államaitól kezdve Washingtonon és Európán át az afrikai szomszédokig.
Ebben a szűklátókörűség éppúgy szerepet játszik, mint a jól kiszámított érdekek. A nyugati szereplők zömét ugyanis kiválóan meg lehet venni a „demokratikus ellenzék” történetével az „elnyomó” Farmaajo államfővel szemben. Szemmel láthatóan feledésbe merült az, hogy az ellenzékben olyan exelnökök vannak, akik rezzenéstelen arccal adtak hozzá egy évet saját hivatali idejükhöz, illetve olyan prominens személyek, akik az utóbbi évtizedek háborúiban klánalapú etnikai tisztogatásokat vezettek, és szövetkeztek az Al-Káidával. Az arab államok egy részének kiváló lehetőséget jelent a megosztott Szomália, a különféle érdekcsoportok könnyen megtalálják és lefizetik a céljaiknak megfelelő szereplőket. Kenyának, amelynek határvitája van északkeleti szomszédjával, szintén nem érdeke egy erős mogadishui kormány, amely képes lenne érvényesíteni érdekeit a sokak szerint mesés kőolajkészletet rejtő, vitatott tengeri területek kapcsán. Nem beszélve a legmagasabb politikai körökig nyúló, Szomálián keresztül folyó illegális cukor- és faszén-kereskedelemről, amely szintén óriási bevételt jelent az érintetteknek – köztük az As-Sabábnak.
Történelmi döntést hozott a román alkotmánybíróság, amikor megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét. A hivatalos indoklás szerint a demokrácia védelmében tette, sokak szerint viszont csupán a hatalmát mentő, későn ébredő elit kapkodását látjuk.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
Ezek a kutatások sem a köz, sem a szakma érdekeit nem szolgálták, ellenben növelték a felmérések készítőivel szembeni bizalmatlanságot generális értelemben is. Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatójának írása.
...nonszensz az egész, influenszerek lefizetése meg Discordon instruált digitális aktivista rajok mozgatása meg rovott múltú "üzletemberek" pénzei, hallatlan!
Érvényesül-e a papírforma a januári időközi választáson a fideszes bástyának számító tolnai 2-es számú körzetben, ahol az ellenzék több pártja is megméreti magát, a Tisza viszont nem indul?
A baloldal egyre távolabbról és a történésekről egyre inkább lemaradva nyalogatja sebeit.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
