Három ok, amiért jó most magyarnak lenni

Szemhunyásnyi tavasz után fordulunk rá a nyárra, lassacskán magunk mögött hagyva 2021 küzdelmes, olykor reménytelennek tűnő első fél évét. A napfény évszaka több okból is a fellélegzés, a belefeledkezés örömét hozza el. Csak három mérföldkövet idézzünk fel: győzelem a járvány felett, a nemzet egységének ünnepe és a zöld gyepen újraéledő magyar remények.

Kezdjük azzal, hogy szívünket lassan betöltheti a világveszedelem leküzdésének bizonyossága. Lassan, tétova szavakkal, ám kijelenthetjük, hogy megszenvedtük, megharcoltuk, legyőztük. Életünk újra kitágulhat, kiléphetünk a faltól falig tartó álszabadságból. Korai még a teljes mérleget megvonni, de az már látható, hogy a válsághelyzetet politikai haszonszerzésre fordító, a kormány járványkezelését folyamatosan és öncélúan támadó erők kicsinyessége ellenére Magyarország az élen járt a küzdelemben. Az unió nehézségi ereje ellenére időben megszereztük a szükséges oltóanyagokat, és az elsők között állunk a lakosságarányos átoltottságban.

A pandémia lebirkózásában a politikai irányítás és a szakemberek mellett elvitathatatlan érdemük van azoknak a hétköznapi hősöknek, orvosoknak, ápolóknak, pedagógusoknak, akik a mentálisan megterhelő hónapokban is kitartottak. Nekik köszönhetően hazánk nem omlott össze, Budapest nem vált Bergamóvá, és nem játszódtak le olyan apokaliptikus jelenetek, mint néhány tengerentúli nagyvárosban. Mi pedig, ha felelősséggel élünk a kivívott szabadsággal, a rettegett negyedik hullámot is elkerülhetjük.