Szoboszlaiék nyertek, az edzőjük mégis dühös volt rájuk
Arne Slot, a Liverpool vezetőedzője csapata hibáinak felsorolásával töltötte a Girona elleni keddi Bajnokok Ligája meccs utáni sajtótájékoztatót.
Ezt a malac bandát jól fenékbe kellene rúgni, hátha attól észhez tér – adta meg anyám most is, mint oly sokszor már, az alapvető instrukciót a magyar–portugál meccs előtt. Magyarország a kilencmillió-nyolcszázezer futballszakértő országa, ez régi igazság. Anyám valószínűleg nem gondolja magáról, hogy futballszakértő lenne, mégsem tud ellenállni a kísértésnek, hogy a maga módját útravalót adjon a fiúknak. A fenékbe rúgással minden jel szerint arra célzott, hogy a magyar válogatott lassú, és nem tudja felvenni a tempót az úgynevezett sztárokból álló portugálokkal. Álltunk a verandán, árnyékban is harminc fok volt, a közeli Duna-partról idehallatszott a gyerekek rajcsúrozása. Eszembe jutott 1986. június 2-a, a gyászos nap, amikor a magyar válogatott a Szovjetunióval játszott a mexikói világbajnokságon. Tízéves voltam, a zánkai úttörőtárborban nyaraltunk épp. Az esti mérkőzést az ebédlőben néztük. Józsi bá, a tornatanárunk a harmadik gólnál hagyta el a helyiséget. Angyal néni, az osztályfőnökünk hősiesen kitartott a meccs végéig.
Nem nagyon értettem, mi történik. Azzal persze tisztában voltam, hogy itt egy nagy vereségbe futottunk bele, de – hogy is mondjam – nem tudtam kontextusba helyezni a látottakat. Józsi bá szemmel láthatóan képes volt kontextusba helyezni, az arcára volt írva. Akkor láttuk utoljára a válogatottat világbajnokságon – ezt azért elég félelmetes még leírni is. Angyal néni – akit tizennyolc éves lányként hurcoltak el 1945-ben málenkij robot – nem rajongott a szovjet válogatottért, és még enyhén fogalmaztam. Ezt akkor még nem tudtam, honnan is tudhattam volna? 1986-ban a málenkij robotról nem nagyon esett szó. Pár napja láttam Angyal nénit a háza előtt, kilencvenéves elmúlt már, locsolta az ablakpárkányon pompázó virágait. Magyarországon a futballnak számtalan rétege van, képtelenség magában álló sportágként tekinteni rá. De így van ez valószínűleg Kelet- és Közép-Európa más országaiban is. A sok futballszakértő is nyilván innen ered, mert itt sosem csak önmagában a futballról van szó.