Zakariás Anikó diákok nemzedékeit nevelte a muzsika szépségének befogadására, utazásszervezőként pedig százakat vitt Erdélybe.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Kimondhatatlan jól van, ami van. / Minden tetőről látni a napot” – írta Pilinszky Aranykori töredék című versében. Zakariás Anikó bő egy év karantén után telefonon szavalja ezeket a sorokat. Csak azért említi az idézetet, hogy egykori tanítási módszereit szemléltesse – Pilinszky sorait használta vezérfonálnak egyik évben az énekórákon –, mégis mintha az egész beszélgetést, a háta mögött lévő nyolcvanegy évet is összefoglalná vele.
Zakariás Anikó karnagy, pedagógus, olykor utazásszervező, lelkes sportoló, újabban „vírus szülte” hobbipék is. Az már gyerekkorában nyilvánvalóvá vált, hogy van keresnivalója a zenészvilágban, tehetségesen zongorázott, ám a minden fellépés előtt érzett erős lámpaláz gátat vetett zongoraművészi pályafutásának. Mégis a Zeneakadémia falai között képezte magát: karnagy lett, majd 1964-től pedagógusként dolgozott. Annak az oktatási intézménynek, ahová betette a lábát – legyen szó zenei tagozatos általános iskoláról, szakközépről vagy éppen valamelyik „versenyistállóról”, például a Fazekasról vagy az Apáczairól –, biztosan lett kórusa néhány hónapon belül. „Iskolája válogatta, hogyan éreztem magam, de a tanítás csodálatos volt. Akadt intézmény, ahol úgy éreztem, bármit meg tudok csinálni a gyerekekkel, olyan ügyesek voltak, és akadt olyan is, ahol el kellett felejtenem a zeneelméletet, a szolmizálást és a Kodály-módszert is, ahogyan van, mert nem érdekelte őket semmi. Aztán valahogy mindig sikerült megtalálni a hangot” – emlékezik vissza.
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Hogyan szabályozza, cenzúrázza a médiát az EU úgy, hogy tagállamoktól von el jogköröket és liberális NGO-kra bízza a közösségi platformok ellenőrzését? Béky Zoltán médiajogász a legújabb kötete kapcsán kérdeztük az uniós cenzúráról. Interjúnk.
Nagy horderejű döntést hozott egy amerikai esküdtszék: a felperesnek 3 millió dollár kártérítést megítélve kimondta, hogy tech cégek tudatosan függőséget okozó algoritmusokkal működtetik oldalaikat.
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság a Digitális Szolgáltatásokról szóló jogszabályt (DSA) a magyar választások befolyásolására használja.
Miután szerdán kiderült, hogy a Facebook korlátozza a kormányfő bejegyzéseit, csütörtökön az EU bejelentette, hogy háttérbe szorítja azokat a tartalmakat, amelyeket „vitathatónak” minősít.
„Láttam már hasonló beavatkozást más országokban” – idézte a wPolityce Mario Nawfalt az üggyel kapcsolatban.
A Vekker legújabb adásában, Húsvéthétfőn egy rendhagyó, lélekemelő beszélgetéssel várja Önöket Gyürky Enikő, vendégével Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel. Az ünnep kapcsán a kiengesztelődés fontosságáról és a mindannyiunkban ott rejlő békéről mesél Csaba testvér, aki szerint a szeretet a legfőbb világformáló erő.
Az embereket nem lehet átverni, mindenki tudta jól, hogy a végén összefutnak majd, mint tej a platnin.
