Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Orbán Ottó nyolcvanöt éve, 1936. május 20-án született.
A nyolcvanöt éve született Orbán Ottót nehéz feladat lenne begyömöszölni bármiféle skatulyába. Költészete kibújik a felcímkézés mindenféle furfangja alól, öntörvényű életműve úgyis lerázná magáról az efféle próbálkozásokat. Persze nyilván nála is kimutathatók különféle hatások, de ezek a hatások hamar feloldódtak a csak rá jellemző, összetéveszthetetlenül egyedi versnyelvben. Egyszerre volt klasszikus és modern, akár egy versesköteten – sőt akár egy versen – belül is. Személyes életének és költészetének vörös fonala, mozdíthatatlan tengelye a gyerekkor volt, pontosabban a gyerekkorában elszenvedett háborús traumák sorozata. Egy halála után megjelent, eredetileg angol nyelven készült interjúban így fogalmaz erről: „Az én múltammal az ember könnyen lesz költő vagy író. Milliomos vagyok. A millióim a káprázatosan zaklatott gyerekkorom. Keveset mondok, ha lidércesnek mondom. Ilyen talán nincs is; egy megíratlan Kafka-regény. Belerokkantam a háborúba, sokkot kaptam. Nem tudtam, milyen súlyos az idegbajom. Különös módon ez indított a versírásra. De a szerencse fia voltam, mert megtanultam az erkölcs alapjait és az emberi viselkedés határait. Egyszerre voltam annyi váratlan jónak és rossznak kitéve, hogy ez a kezembe adott egy módszert, tudtam hogyan gondolkozni a dolgokról, az emberekről és a társadalomról.”
Életében harminckilenc önálló kötete jelent meg, ezenkívül számos műfordítása látott napvilágot, többek között Kurt Vonnegut és Allen Ginsberg műveiből. Gyógyíthatatlan betegségével sokáig harcolt, ennek a küzdelemnek megrendítő költői lenyomata utolsó három könyve, ezek közül is a leginkább a Lakik a házunkban egy költő című kötet. E kötet címadó versében írja: „lakik orbán ottóban egy költő / nincs aki tudná hogy hívják nem nagymenő és nem söpör be díjakat / portré már csak azért sem készül róla merthogy nincs miről hisz teste sincs / sem botja minek kaparászna a körfolyosón inkább suhan”. Ez a megfoghatatlan, névtelen és titokzatos költő, aki Orbán Ottóban élt, a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja volt.