Így terjed szájról szájra a koronavírus

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

A világméretű koronavírus-járvány nemcsak az orvostudomány, hanem számos más, első hallásra talán távolinak tűnő terület számára is új és fontos kutatási témákkal szolgál. Füri Péter környezetfizikus, az Energiatudományi Kutatóközpont numerikus modellező szakembere egy kiemelt költségvetési projekt keretében végzett munkája kapcsán a vírustartalmú cseppek levegőbeli, aeroszol formájú terjedésével kapcsolatos, elgondolkodtató eredményekre vezető számításait tette közzé a Fizikai Szemle szakfolyóirat áprilisi számában.

A kutató tanulmányából kiderül, hogy a koronavírus-járvány egy éve után a sokak által már kellemetlen kötöttségnek érzett távolságtartási és maszkviselési szabályok betartása miért elengedhetetlen még egy ideig. „A célom annak az előfeltevésnek az igazolása volt, hogy a rosszul szellőző beltéri helyiségekben a másfél méteres távolságtartással a SARS-CoV-2-tartalmú cseppek közül csupán a legnagyobb méretűek ellen lehetséges kellő hatékonysággal védekezni” – ismerteti a kutatás hipotézisét Füri Péter. Köhögéskor vagy beszéd közben számos apró, néhány mikrométer átmérőjű csepp is keletkezik, melyek akár órákig is a levegőben maradhatnak. „Szerettem volna felhívni mindenki figyelmét, hogy nem szabad félvállról venni a covid-19-járványt. A másfél méteres távolságtartás hasznos, de önmagában nem elegendő. Minden lehetséges módon csökkentenünk kell a vírus eljutásának valószínűségét a fertőzött egyéntől az egészségesig. Erre igen hatékony és nem utolsósorban olcsó megoldás a maszkviselés.”

Amikor az ember köhög, tüsszent vagy csak beszél, rengeteg olyan részecske hagyja el a száját, a légútjait, amelyet légzési cseppnek neveznek. Ezek legtöbbször a nyálból vagy a légutakat borító nyákból származnak. A fő összetevőjük a víz, s tartalmaznak el nem párolgó összetevőket is. Ezekből, miután a víz elpárolgott, cseppmagok keletkeznek, melyekben szintén jelen lehetnek a kórokozók.

A vírus terjedésében kulcsfontosságú tényező az idő: a kórokozók cseppfertőzéses terjedésének valószínűségét elsősorban az határozza meg, hogy a légzési cseppeknek és cseppmagoknak van-e idejük kiülepedni valamilyen felületre, vagy a levegőben lebegve belélegezhetők maradnak. Ebből a szempontból fontos a cseppek mérete. Az 50 mikrométernél nagyobb cseppeket a gravitáció gyorsan eltávolítja a levegőből, a túlnyomó többséget alkotó, 1-2 mikrométernél kisebbek azonban akár órákig is ott maradnak, és zárt térben, ahol nincs elég intenzív légcsere, amely eltávolíthatná őket, hosszú ideig megmarad az esélyük, hogy a tüdőbe kerüljenek.

A magyar környezetfizikus a kutatásaihoz egy olyan modellt fejlesztett tovább, amely a belélegzett részecskék légzőrendszeri kiülepedését és annak eloszlását jellemzi, s 1985 és 1992 között dolgozta ki Koblinger László és Werner Hofmann. „A belélegzett részecskék légzőrendszeri kiülepedéseloszlása ma még sajnos nem vizsgálható kellő felbontással a rendelkezésre álló képalkotó eljárásokkal, például ct-vel vagy gammakamerával” – vázolja Füri Péter. Az úgynevezett numerikus tüdőmodellek tehát egyedülálló lehetőséget nyújtanak a felső légutakban vagy a tüdőben kiülepedett részecskemennyiség vizsgálatához. A Koblinger–Hofmann-féle sztochasztikus tüdőmodell egyedülállóan finom, légútigeneráció-felbontású kiülepedés­eloszlás meghatározására képes.