A fekete tükör fogságában
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Ha eljön az a világ, amikor minden kontrollálható, a múlt század totális diktatúrái az emberi szabadság oázisainak fognak tűnni.
Megszaporodtak, nagyon megszaporodtak a kibertér átlagembert is elérő impulzusai. Túlterheléses (DDoS) támadások állítottak le honlapokat, hétpecsétes titkok kerültek napvilágra. Ezek kapcsán egy kis vizsgálódással ellentmondásos világba lehet belecsöppenni. Amikor ilyen eseményekről hallani, a többség úgy gondolja, hogy egy állam vagy legfeljebb egy nagyobb szervezet képes ilyen támadás elindítására.
Erről azonban szó sincs. Az egyénnek ma is van és egy ideig még biztosan lesz hatalma. A körülöttünk jórészt láthatatlanul épülő új világ ugyanis egyszerre béklyó és erősokszorozó. A kibertér egyik legnagyobb és bizonyos értelemben egyik legveszélyesebb újdonsága, hogy akár egyetlen ember is súlyos károkat okozhat a világ bármely részén. A mai technológia, a bűnözői körök profitéhsége és a kriptovaluták terjedése együtt veszedelmes robbanóelegyet alkot. A veszély mellett az internet – az elrejtett, titkosított zugai, a dark web – lehet a szabadság utolsó fellegvára is.
Az internet előtti világban is volt szerepük a rendszer vélt vagy valós visszásságai ellen küzdő szabadságharcosoknak-terroristáknak. Az egyéni cselekedet, a döntés hatalma mindig sokkal nagyobb volt, mint gondolnánk. Egy-egy magányos terrorista, mint például az amerikai Theodore Kaczynski, „Unabomber” évtizedeken át el tudta kerülni a törvényt. Egyben platformot tudott szerezni az emberiségnek szóló „figyelmeztetésének”, amit tizenhat robbantás és három halálos áldozat után a The New York Times és a The Washington Post is közölt. A kilencvenes években írt kiáltványa magyarul is olvasható, és nem kevés elgondolkodtató elemet tartalmaz.