Zárt körű játszma – Bojko Boriszov miniszterelnök jobbközép pártja a legerősebb Bulgáriában

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

Április 4-én új nemzetgyűlést, kormányt és miniszterelnököt választ Bulgária, s két héttel a voksolás előtt legfeljebb a koronavírus terjedése biztos, minden más bizonytalan. Bojko Boriszov kormányfő jobbközép alakulata, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) a koronavírus-járvány és a tavaly nyári–őszi korrupcióellenes tüntetések következtében meggyengült, de a március eleji Alfa Research-felmérés szerint 28,5 százalékos támogatottságával továbbra is a legerősebb párt az országban. Koalíciós partnerei, a szélsőjobboldali Belső-macedóniai Forradalmi Szervezet (VMRO), illetve Veszelin Mareski oligarcha Akarat (Volja) nevű pártja pedig jó eséllyel kiesik majd a parlamentből.

Királycsináló törökök
Boriszovék legnagyobb ellenlábasa, a Bolgár Szocialista Párt (BSZP) 23,2 százalékon áll, ami 2017-es támogatottságánál 4 százalékponttal kevesebb. Emellett „szabad vegyértékként” ott van az immár hagyományosan 10 százalék körül végző, a mérleg nyelveként szolgáló török párt, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért (DPSZ). Rajtuk kívül három eddig parlamenten kívüli alakulat, Szlavi Trifonov tévésztár Van Ilyen Nép (ITN) nevű, 13,3 százalékra mért populista gyűjtőpártja; a Hriszto Ivanov volt igazságügy-miniszter fémjelezte korrupcióellenes Demokratikus Bulgária (DB) pártszövetség, amely 5,7 százalékos támogatottságával szintén megugorhatja majd a bejutási küszöböt; és Maja Manolova volt országgyűlési biztos Állj Fel.BG nevű, 4,5 százalékon álló formációja számít komoly szereplőnek.

Mivel a 240 fős parlament 31 területi listáról áll össze, a választási rendszer pedig szinte semmi előnyt nem ad a győztesnek, széttöredezett parlamentre, sok háttéralkura és nehéz kormányalakításra lehet számítani. „A török kisebbséget képviselő DPSZ lehet újból a királycsináló; a párt eddig a GERB-et támogatta, régebben kormányzott a szocialistákkal is. A leendő kormány összetétele minden bizonnyal színfalak mögötti tárgyalásokon fog eldőlni” – jósolja Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője. Szerinte Washington és Brüsszel egy szocialistákból, illetve kisebb korrupcióellenes protestpártokból álló kormányt látna a legszívesebben Bulgária élén, a közvélemény-kutatásokból pedig inkább GERB–DPSZ-kormány látszik kirajzolódni.

Nehéz év után
Bojko Boriszov pártja nem zárt könnyű évet: 2020 júliusában országos tüntetéshullám bontakozott ki, mert Hriszto Ivanov, Boriszov volt igazságügy-minisztere, a DB társelnöke lefilmezte, ahogy a DPSZ tiszteletbeli elnöke, Ahmed Dogan oligarcha állami tulajdonú tengerparti területen épít magának kastélyt. Ivanov szemben találta magát Dogan biztonsági szolgálatával is, amelynek tagjai – mit ad isten – a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NSZO) egyenruháját viselték. Rumen Radev köztársasági elnök július 8-án elárulta, hogy Dogant – valamint a bolgár nyomtatott média körülbelül nyolcvan százalékát birtokló, szintén DPSZ-közeli oligarchát, Deljan Peevszkit – valóban az NSZO védi, annak ellenére is, hogy erre egyébként nem jogosult. Július 9-én az ügyészség megrohamozta az elnöki hivatalt, és az államfő két munkatársát is letartóztatta. A védelmi szolgálat egyik vezetőjének le kellett mondania a Dogan birtoka mellé puszta szívességből rendelt állami légi-vízi kordon miatt, majd Boriszov miniszterelnök az NSZO-védelem megvonását követelte a két úriembertől, akik nagylelkűen önként le is mondtak róla.

Ez azonban a kormányon már nem segített, Bulgária-szerte több tízezres tüntetések törtek ki az országot behálózó korrupció miatt, Boriszov és főügyésze, Ivan Gesev távozásáért. „Érthető, hogy a bolgárok nagy többsége fel van háborodva a közállapotok miatt, a tavalyi tüntetések országszerte zajlottak, és a politikai kaszt ellen irányultak” – figyelmeztet Barabás. Emlékeztet arra is, hogy a bolgároknak volt épp elég idejük megelégelni a korrupciót, hiszen a szervezett bűnözés jellemezte kilencvenes években fosztogató betyárcsapatokkal találkozhattak az utakon, a belügy védelmi pénzt szedett a vállalkozásoktól, a gazdaságot és a politikát pedig leuralták Todor Zsivkov kommunista diktátor titkosszolgálatának emberei. Egyébként a mai miniszterelnök, Boriszov is Zsivkov testőreként szolgált a régi világban.

A nagyvilág is felfigyelt
Ha mindez nem lett volna elég, tavaly kezdett el igazán intenzíven érdeklődni a bolgár helyzet iránt az Európai Unió és az Egyesült Államok is. Barabás T. János szerint a nyugati befektetések hiányának tudható be, hogy Washington, Berlin, Párizs „nem erőltette a NATO-barát kormánynál a korrupció elleni fellépést, hiszen a kis ország nem jelentett gazdasági tétet”. A tavalyi események nyomán azonban „külföldön is nyilvánvalóvá vált, hogy társadalmi, politikai válság van Bulgáriában, ami már a Nyugat és Oroszország biztonsági érdekeit is érinti” részben az amerikai légibázisok, részben az EU külső határa miatt.

Ennek következtében tavaly októberben Bulgáriába is megérkeztek az Európai Parlament nyilatkozatban foglalt jogállamisági aggályai a korrupció, a sajtószabadság helyzete, az isztambuli egyezmény ratifikálásának elmaradása, valamint a cigány és a meleg kisebbség helyzete miatt. Főleg a szocialista és a zöldpárti frakcióból érkeztek kritikák, az Európai Néppárt nevében Manfred Weber frakcióvezető viszont kifejezte „teljes támogatását és bizalmát” Bojko Boriszov iránt, ő egyébként a tüntetések idején is támogatta Boriszov „korrupcióellenes harcát”.

A kormánypárt visszautasította a külföldi vádakat, Toma Bikov GERB-es parlamenti képviselő úgy fogalmazott, „nem vagyunk rosszabbak Észak-Koreánál, sőt a legtöbb európai országnál sem”, Cveta Karajancseva házelnök pedig jogilag értékelhetetlen politikai aktusnak nyilvánította a nyilatkozatot. Márciusban aztán a Törökországon, Bulgárián és Szerbián keresztülhaladó orosz gázvezeték miatt aggódó Egyesült Államok szenátusának külügyi bizottsága is figyelmeztette az országot a jogállamiság fontosságára, felvillantva a kétoldalú kapcsolatok megromlásának lehetőségét, ha Szófia nem tesz sürgősen valamit a jogállamiságért és a gázvezeték ellen. Mindezek a támadások pedig a jobboldali kormánypártot érik, amely a bolgár belpolitikában jellemzően USA- és EU-párti megnyilvánulásaival tűnik ki az oroszpártinak tartott BSZP és a török DPSZ ellenében.

Úgy látszik azonban, hogy a GERB bázisa olvadt ugyan, de meg nem tört – a masszív Boriszov-ellenes tüntetések és a külföld szimpátiájának elmúlása ellenére sem tudta senki magához csatornázni a népharagot. Barabás úgy látja, „a karizmatikus Boriszov pártelnököt inkább a vidékiek, idősebbek, alacsonyabban képzettek támogatják, utóbbiak elsősorban létbiztonságot keresnek, és az óriás Isztambul árnyékában európai elköteleződést várnak el”. A bolgárokra az európai átlagnál inkább jellemző, háborútól, nyomortól és káosztól való félelem is inkább a GERB-hez hajtja az embereket. A parlamenten kívüli kis jobboldali formációkat mind a társadalom, mind a média kalandor alakulatoknak tartja, amelyeknek „zavaros, elitellenes, oroszbarát szólamait elsősorban a focidrukker-galerik kedvelik”. A Van Ilyen Nép párt fiatal városi támogatói pedig a szakértő szerint „jobban szeretnek tüntetni, mint szavazni”.

Igazán csak egyvalakinek van esélye beleköpni a GERB elnökének levesébe, ez pedig a köztársasági elnök. Rumen Radev arra készül, hogy ősszel Bojko Boriszovval kell majd megküzdenie az elnöki székért, így a választás időzítésétől a levélszavazáson át a tüntetések utóéletéig minden témában igyekszik odacsapni a miniszterelnöknek. Sőt, sajtóértesülések szerint tőle származik az a bolgár médiában nagyot futó kép is, amely állítólag Boriszov éjjeliszekrényét ábrázolja egy pisztollyal, egy köteg ötszázeuróssal, valamint aranyrudakkal.

„A Balkánon a politika nem az, aminek látszik” – mutat rá Barabás T. János. Óva int attól, hogy akár a választási kampányt, akár Boriszov és Radev párharcát ideológiai keretben értelmezzük. Úgy látja, inkább „a zárt kör érdekcsoportjai osztják újra a hatalmat egymás közt”. Akárhogy is, Bulgária hamarosan választ – a DPSZ pedig nyitott erszénnyel várja majd az új idők új udvarlóit, legyenek akár jobboldaliak, akár szocialisták.

Kútba esett nagy nemzetgyűlés

Nyitókép: Sokat látott: Boriszov kormányfő újra ringbe száll. Fotó: Hannibal Hanschke